Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból
A befejezésben a „csókollak beneteket" vagy a „sokat gondolok rátok" mondatok váltakoznak. Az 1944. év végi lapoknál a két mondatot összefűzi „sokat gondolok rátok, és sokszor csókollak beneteket". Az idő előrehaladtával egyre inkább érződik a fokozódó szorongás: „Isten veletek, sokat gondolok rátok, és sokszor csókollak benneteket" Megható, ahogy a kis unokahúgáról megemlékezik. Tizenegy alkalommal üdvözölte őt külön, így írt: „sok csók a kis Lelikének a Gabi bátyjától". Ezek a mondatok sokszor már nem fértek el a szöveg részére rendelkezésre álló helyen, azt fejjel lefelé, vagy éppen a címoldalra írta. Az egykori „Lelike" - Eszter - immár túl a 80. életévén - ma is szívesen gondol vissza a nagybátyjára, akinek séta közben mindig a kisujj át fogta. Emlékei szerint vidám, kiegyensúlyozott ember volt. A levelezésből nyomon követhető katonasors AII. világháborús postai cenzúrát törvény írta elő,14 emiatt több témát nem érinthettek a katonák. Szabad volt utalni az időjárásra, érintőlegesen a helyszínre. Ezen kívül tükröződik a földműves eredetből származó gondolkodásmód, egy esetben utal rá, hogy aratni kellene, de nincs, aki azt megcsinálja. M. Varga Gábor néhány esetben frappáns módon kerülte meg a tiltásokat. Ugyanakkor keveset tudunk meg a háborús hétköznapokról. Hogyan, milyen körülmények között étkeztek, aludtak, ruházkodtak? Talán kétszer említette az írás nehézkességét, hogy nincs asztala. Az 1944. augusztus 16-i írásában azonban szinte életképszerűen vetíti elénk a tábori élet egy szegmensét. „A két unoka testvérei, Imrével meg Pistával napi rendszer tanálkozúnk, együt járunk mosni a patakra el képzelheted Kedves nővérem ászt a mosást amit mi végbe viszünk fényképet csináltattúnk de még nincs kész." A harcok, az átélt támadások, a menetelések során átélt személyes tapasztalatokról szinte szó sem esik. Az augusztus 8-i levelében „én már egy pár múszkával megszagultattam az Iboját" és szeptember 9-én írt néhány szót erről: „mi is sokat riadózunk". Feltételezhetően nem csak a cenzúra miatt nem tudósított többször ezekről a dolgokról, hanem mint életidegen eseményeket kizárta a gondolataiból is. 14 1939. II. te. a honvédelemről; a 152. § felhatalmazta a minisztériumot a szükséges intézkedések megtételére az állam érdekeinek megóvására. írásaiban ezer szállal kötődik az elmúlt békeévekhez. Szinte minden leveléből kiolvasható a hiányérzet a családja („együtt örülhetünk az életnek"), a kirándulások, a munkája (szeretne szétnézni a műhelyben) miatt. A levelezésből csak M. Varga Gábor tábori lapjai maradtak fenn, a nővére által írt válaszok nincsenek meg, azok lényegére csak következtetni tudunk. Úgy tűnhet, hogy a lapok nagyobb részét a sablonosnak tűnő mondatok alkotják, de néhány rejtett utalásból, elejtett mondatból kibontakozik a fiatalember lénye, érzelmei, vágyódása az addigi élete után. A békéscsabai képeslap az egyetlen a tábori levelezésben, ahol értesülhetünk a feladás helyéről: ez a békéscsabai Kazinczi úti laktanya. Itt volt az állomáshelye a magyar királyi 19. honvéd gyalogezrednek (ezredparancsnokság és az I. zászlóalj), Mezőtúron pedig az 108
