Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból
sorok egyenesek, az alapvonal alatti betűszárak utólag gondosan kiigazítottak. Ez egyetlen esetben, a címzés „Nagys." szavánál maradt el. A külalakhoz hasonlóan az írás stílusa is igényes emberre vall, egyszer-egyszer már túlzásnak is érezhetjük. Kerek, befejezett mondatokat vetett papírra. Bár ő is vétett hibákat, mégis sokkal jobban ismerte a helyesírást unokatestvérénél. A tartalmi részéből csak annyit érdemes kiemelni, hogy a levelezésen keresztül szintén szoros kapcsolatban maradt a hozzá közel állókkal. A rövid kitérőt követően folytatjuk M. Varga Gábor leveleinek elemzését. A keltezés egy-két kivételtől eltekintve minden esetben pontos. Bizonyára tájékozottak voltak az idő múlásáról, számontartották a napokat. A levelezés üteme változó. Az első képeslap a bevonuláskor íródott, az ezt követő hosszabb, öt hónapos szünet okát nem tudjuk. Az első két tábori lap ugyanabból a hónapból való, feltehetőleg a csapatmozgások miatt nem tudott gyakrabban írni. Ha adódott rá alkalom, hetente többször, akár naponta írt; egy esetben (1944. augusztus 16.) előfordult, hogy két lapot is küldött egyszerre. Az időnként előforduló kihagyások valószínű okai a harci cselekményekben, illetve a két sebesülés miatti kihagyásban keresendők. Egyes lapok viszont el is kallódhattak, hiszen augusztus 20- án ezt vetette papírra: „ésirtad kedves Nővérkém, hogy ritkán írok levelet kedves Nővérkém én mindenmás nap írok mikor megy a Posta úgy nektek mint haza,". Október 5-től szokatlanul hosszú, több mint egy hónapos, majd novemberben közel egy hónapos szünet állt be a levelezésben, (Képzeljük el a hozzátartozók aggódását!) melynek okát talán a hadi események miatt nehézkesebben működő tábori postaszolgálatban kell keresnünk. A megszólítás - úgy, mint az aláírás és a befejezés - kedves, családias. A megszólításnál a leggyakoribb a „Kedves gyerekek!" Itt időnként pont került a végére, vagy elmaradt a felkiáltójel, de a nyomaték kedvéért időnként megkettőzte azt, vagy éppenséggel aláhúzta, mint a 32., 35. és 36. lapnál. Csak egyszer, a levelezés legelején használta a „Kedves sógor és nővérem!" formulát. Egyetlen esetben, a 22. lapon folytatta megszakítás nélkül tovább a mondatot: „Kedves gyerekek most még írok..Az utolsó, 40. számú lapon a levélíró zaklatott lelkiállapotát tükrözi a megváltoztatott megszólítás is: „Szeretett kedveseim..." A lapokon az aláírás eleinte „szerető öcsétek Gábor", vagy egyszerűbben „öcsétek Gábor" volt, amit a július 19-én kelt, 13. laptól kezdve szinte kivétel nélkül felváltotta becenevével: „Gabóca". A bevezető mondatok sokszor ismétlődnek, szinte mindig a levélíró és a címzettek hogylétével, egészségi állapotával foglalkozik. Eleinte inkább: „Kívánok nektek is nagyon jó egéséget olyat mint nekem van hál Istennek egészséges vagyok", a későbbiekben legtöbbször: „A levelem a legkiválóbb egéségben tanuljon benneteket olyanban mint nekem van én hál Istennek én egéséges vagyok és még meg vagyok! hát ti hogy vagytok?" Esetenként, például a május 8-i levelében (6. lap), a helyzetnek (jelen esetben a sebesülése miatt) megfelelően változtatta a mondatot: „A hozótok írót levelem a legkiválób egéségben tanáljon benneteket ne olyanban mint nekem van most én megsebesültem,..." A bevezetésben előfordult, hogy visszautalt a megkapott levelekre, részletesebben ezt általában a levél közepére hagyta. Egy példa az 1944. május 21-én keltezett 8. lapról: „A hozám írott leveleteket megkaptam ammit nagyon szépen köszönök hogy megemlékeztetek rólam..." 107
