Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
kérésének és kegyelmet adott, ami annyit jelent, hogy az állásvesztésre ítélt rendőrtiszt visszakerül a rendőrség kötelékébe. A legfelsőbb helyről jött kegyelem általános örömet keltett Szolnokon, ahol rövid pár esztendő alatt mindenki megszerette a szimpatikus rendőr tisztviselőt."^... Az 1945-ös népbírósági perében Bögre Sándor, a szolnoki kommunistákat egykor börtönbe juttató, hírhedt rendőrnyomozó is bevallotta, hogy: „közönséges bűnözőket alkalomadtán megfenyítettem, mert ez a mesterséghez tartozott, ugyanis a notórius bűnösök pofon nélkül nem vallanak."125 A kommunisták bántalmazása kapcsán viszont ragaszkodott ahhoz, hogy abban nem vett részt, csak annyit ismert el, hogy esetükben: „négy polgári ruhás, - a szolnoki nagyközönség előtt ismeretlen rendőrök, - verték az ember eket.”126 124 Kormányzói kegyelmet kapott Jámborfy (Zachár) Béla, az állásvesztésre ítélt volt szolnoki rendőrfelügyelő. In: Nemzeti Jövőnk, 1936. május 2. 2. p. 125 MNL JNSzML XXV. 22. Szolnoki Népbíróság ir. Nb. 44/1945 Bögre Sándor peranyaga. 126 „...álarcban verték a delikvenseket, hogy ne ismerhessék fel őket." Uo.; Bögre perében Dikó Balázs állította, hogy őt egykor személyesen Bögre is erőszakkal vallatta. Csakhogy a detektív a perét megelőzően épp Dikó testvérét, Fodor Jánosné sz. Dikó Margitot vádolta meg azzal, hogy korábban rendőrspicli volt, ezért a népbíróság sem adott igazat Dikó vádjának. Úgy tűnhetett, hogy Dikó a nővére miatt akart bosszút állni a hatóság emberén, sikertelenül. 127 A kínvallatásokra Wayand Tibor, a horthysta politikai rendőrség vezetője is kitért 1946-os pere önvallomásában: „Sok esetben előfordult, hogy az előállított a terhelő adatok, esetleges szembesítések során szemébe mondott állítások dacára tagadott. Megverték, s így próbálkoztak beismerő vallomásra bírni. A verések sajnos eléggé gyakoriak voltak, mert a szervezkedésben résztvevők, ami hibát a konspirációs mozgások során elkövettek, itt, a rendőrségen akarták oktalan és ügyetlen tagadásukkal jóvá tenni. [...] az öregebb detektívek tanítgatták a fiatalokat. [...] és ott sajátították el a nyomot nem hagyó verést." Idézi: VARGKA K. 2010. 7. p. 128 MNL JNSzML XXV. 22. Szolnoki Népbíróság ir. Nb. 44/1945 Bögre Sándor peranyaga. 129 Uo. A kommunistákkal szembeni rendőri brutalitás előfordulásához tehát kétség sem férhet, azt később maguk a rendőrök sem rejtették véka alá.127 A harmincas évek közepétől azonban némi enyhülés volt tapasztalható a hatóságok részéről a kommunisták irányában. Ennek okai összetettek: a kommunisták többsége dekonspirálódott, s így a rendőri felügyelet is elegendő volt ahhoz, hogy komolyabb szervezkedésüknek elejét vegyék. A KMP tevékenysége lehanyatlott és immáron a szélsőjobboldal jelentette a fő kihívást. Özv. Tóth Ferencné később azt nyilatkozta, hogy „hérjem emlékszem mondta, hogy egy alkalommal, emlékezetem szerint még 1933-ban, a rendőrségen kegyetlenül leverték. 1933 után nem említette, hogy bántalmazták volna. 1940 után nem volt összeszedve."123 Egy baloldali fatelepi munkás ugyancsak megerősítette, hogy Bögre 1940 után már nem bántalmazott közülük senkit: „Általában tapasztaltam, hogy vádlott úgy az 1940-es évek után némiképpen megváltozott irányunkban, nevezetesen [...] nem fogta fel a dolgot olyan tragikusan és szigorúan, mint azt megelőzően.”129 A háborús események kedvezőtlen alakulása és a német megszállás idején, bár sok kommunistát internáltak, egyes rendőri közegek egyéni megfontolásból ekkor már igyekezhettek bebiztosítani magukat az üldözöttek megsegítésével. Bögre Sándor esetében például éppen emiatt felemás kép rajzolódik ki. A háború utáni népbírósági perében egyenesen azt vallotta, hogy: „Ragó Antal az illegális szervezetben egyik vezető volt és noha ezt tudtam, mégis ellene nem jártam el és soha fel nem jelentettem. így rendőri felügyelet alatt, illetve internálás alatt nem állott. [...] 1944-ben Márkus és Gassner fatelepen sztrájk volt, a német Gestapo 51
