Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Ragót és tsait összeszedte [...] azonban én jelentettem, hogy nem a munkásság, hanem az üzem vezetője a hibás az előidézésben. Rövid pár óra múlva ezt a Gestapo megállapította és őket szabadlábra helyezte. [...] Zsemlye Ferenc [...] Pusztatenyőn [...] hónapokon keresztül dolgozott. Hivatalos engedély nélkül volt távol a város területéről és noha én ezt tudtam és nem jelentettem, sőt elősegítettem, hogy kenyeret tudjon keresni."130 130 Uo.; Az illegális kommunistákat segítő intézkedéseit ezeken felül is hosszasan sorolta. 131SELMECZIL. 1974. 132 UNGOR T. (szerk.) 1969. 55-56. p. 133 GYŐRI Tibor: Barta István (1903-1972) In: ZÁDOR B. (szerk.) 1977. 5-11. p. A fent idézett forrásokat mérlegre téve tehát megállapíthatjuk, hogy a kommunista veteránok nemcsak az akcióik mértékét és jellegét, de olykor az üldöztetésüket is természetes módon igyekezhettek felnagyítani, kiszínezni, ugyanakkor a rendőri erőszak esetében kétségtelen, hogy - különösen a húszas évek végéig, harmincas évek elejéig - nemcsak jól hangzó szófordulatokról, hanem valóban sokak által elszenvedett és olykor a hatalom által sem titkolt, de minden esetben eltussolt sérelmekről beszélhetünk. A szocialista történetírás ezt igyekezett is propaganda céljaira felhasználni; az azonban, hogy a harmincas évek közepétől hogyan és főképp miért enyhült az illegális kommunistákkal szembeni rendőri brutalitás, már nem kapott ugyanekkora publicitást. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a KMP Szolnoki Kerületi Bizottságának tevékenységét is csak 1929-1933-ra korlátozva ismerhetjük meg részletekbe menően a helytörténeti munkák sorából.131 Ezzel szemben az ezt követő bő évtizeden sokszor csak egy-egy sommás kijelentéssel ugrottak át a szerzők. A baloldali mozgalmak teljes visszaszorulását olyan óvatosan megfogalmazott mondatok jelezték, mint: „A nagyarányú lebukások egyúttal azt is jelentették, hogy a párt vidéki szervezetei 1933-ban olyan vérveszteséget szenvedtek, amit kiheverni az egyre kedvezőtlenebbé váló politikai helyzetben az elkövetkezendő évek során nehezen lehetett.”131 Az állandósult rendőri felügyelet és a megváltozott külső körülmények hatásainak jobb megértéséhez nézzünk meg egy konkrét példát: az ekkoriban aktív mozgalmi életet élő, fiatal, szolnoki kommunista, Barta István életútját. 1903-ban született, 1925-ben lett MSZMP tag, 1927-ben a párt egyik szemináriumának hallgatója, melyet a rendőrség leleplezett. Megpróbált a Szovjetunióba szökni, de elfogták és bebörtönözték. Szabadulása után 1930-ban belépett a KMP-be és egy aratósztrájk szervezésében vett részt. A pártvezetők letartóztatása után a helyükre lépve a KMP Kerületi Bizottságának egyik tagja lett, de őt is letartóztatták. 1931-ben szabadult, 1933-ban az újabb letartóztatás elől Budapestre menekült, ahol végül elfogták és 1934-ben fél évre ismét bebörtönözték. Ezután rendőri felügyelet alá került, majd a következő említésre méltó esemény mozgalmi életében az 1944-es SAS-behívó, mely megmentette az internálástól.133 Tátong tehát egy jó tíz éves lyuk az illegális tevékenysége és a háború vége között, mely annak a jele, hogy ekkoriban még a legelkötelezettebb, s életkoruk alapján is tetterős kommunisták sem mertek, s nem is tudtak érdemi tevékenységet kifejteni. Ennek egyik legfőbb külső oka a kommunisták fő társadalmi bázisát alkotó segédmunkás rétegnek az elvesztése volt. Bár erről később kevés szó esett, a jobboldali „eltévelyedésre" számos jel utal akkor is, ha csak az MKP saját, 1945 után keletkezett iratait és 52
