Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Emlékezetpolitikai torzítások Ezen a ponton érdemes egy kicsit más nézőpontból is pillantást vetni a rendszerváltás előtt született munkásmozgalom-történeti művekre. Alapvető célkitűzésükre példaként említhető a következő jellegzetes megfogalmazás: „Ez a kötet a Magyar Tanácsköztársaság Szolnok megyei igen gazdag eseményeinek, szívós harcainak, a KMP Szolnok megyei szervezetei Horthy-korszak alatti tevékenységének állít méltó emléket."101 A kettős cél tehát a „felnagyítás" és a „méltatás" volt. Ezen alapkoncepció nemcsak a résztvevők egyéni érdekeiből fakadt, úgymint magasabbra ívelő karrier, kedvezőbb egészségügyi ellátásra jogosultság, gyermekek támogatott továbbtanulása és egyéb egzisztenciális és érzelmi szempontok sokasága. A szocialista rendszernek magának is megkérdőjelezhetetlen fontosságú legitimációs kérdéssé vált, hogy fel tudott-e mutatni kellő társadalmi előképet és támogatottságot, vagy csak egy szűk kör által a többségi társadalomra erőltetett, külföldről importált ideológia termékeként jelenhetett meg.102 Nem volt tehát mellékes szempont, hogy az illegalitás időszakát kik, hol és hogyan reprezentálták, s milyen ideológiai muníciót szolgáltattak a kiépülő új rendszer igazolásához. 100 SZERÉNYI1.1977. 62. p. 101 UNGOR T. (szerk.) 1969. 5. p. 102 KENDE Tamás: A Nagy Terv, avagy kik azok a kommunisták. 2003. http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-nagy-tervavagy-kik-azok-a-kommunistak (Utolsó letöltés: 2020.10. 04.) 103 A kommunistáktól függetlenül tevékenykedő szociáldemokratákra az opportunista árulók szerepét osztotta a Rákosi-rendszer emlékezetpolitikája. Pl.: KEMÉNY Csabáné Kalocsai Róza: A KMP harca a proletárdiktatúráért és a szociáldemokraták áruló szerepe (1918. okt. - 1919. márc.). In: Jászkunság, 2. évf. 4. sz. 1955. augusztus. 37-41. p. 104 A második világháborút követő politikai harcokban lényegében ugyanez a szemléletmód volt az alapja a kisgazdák reakcióssá minősítésének is. Bővebben: CSONGE Attila: „Mindenkinek fel kell ébredni a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia." - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről. In: Zounuk 34. Szolnok, 2020. 229-278. p. E legitimációs célnak alárendelt koncepció azt eredményezte, hogy a Horthy-korszak jelentősebb, látványosabb és eredményesebb munkát végző, legális baloldali ellenzékének emlékét bemutatni nem lehetett, csak annyiban, amennyiben maguk az illegális kommunisták kapcsolódtak be valamely csoportosulás munkájába, azt használva fedőszervként.103 Amiből logikusan következett, hogy már maguknak a történeti forrásoknak a gyűjtése is politikai szempontok mentén szelektált a megőrzendő és a feledésre ítélt emlékek között. Elsősorban kommunista veteránok dokumentumait, visszaemlékezéseit gyűjtötték. A szociáldemokraták közül csak azok történeteivel találkozunk, akik 1945-től maguk is a kommunista pártba léptek át. A két háború között nagyobb politikai és társadalmi befolyással rendelkező szociáldemokraták jobboldalivá és árulóvá bélyegzése a későbbi emlékezetpolitika által gyakran ismételt toposszá vált. A politikai paletta baloldalán elhelyezkedő szociáldemokratákat értelemszerűen azért lehetett utólag „jobboldalivá" maszkírozni, mert a radikális kommunistákhoz képest gyakorlatilag mindenki tőlük jobbra helyezkedett el, aki nem volt kommunista-barát, vagy más pártba beépített kripto-kommunista.104 Olykor a szociálde45
