Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
A rendőrségi fellépés demoralizáló és a szervezett működést ellehetetlenítő hatását mutatja, hogy az 1930 novemberében új tagokból újjászerveződő szolnoki kommunista vezetőség egyetlen akciója az év végén csupán röplapok szórására terjedt ki. Az 1931 eleji ismételt letartóztatások után 1932-ben, szigorúbb konspirációs szabályokat követve fokozatosan megint újjáalakultak az illegális sejtek, de a hatóságok célkeresztjébe került elsőszámú vezetők további működése olyannyira ellehetetlenült, hogy Tisza Antal és Solymosi Ignác központi utasításra 1932-ben a Szovjetunióba volt kénytelen emigrálni.49 Tisza párttitkári helyét Szolnokon Tóth Ferenc vette át, és öccse, Tisza József is aktívabb szerepet vállalt ezután a helyi pártszervezetben.50 49 Tisza 1941-ben koncepciós per áldozata lett. Solymosi ezt nem érte meg, mert 1938-ban belehalt itthon szerzett betegségébe. GECSÉNYI Lajos - SELMECZI László (szerk.): Értünk éltek. Szolnok, 1974.130. és 152. p. 50 Uo. 54. p. 51 Uo. 55. p. 52 SELMECZI L. 1974. 83. p. és UNGOR T. (szerk.) 1969. 55. p. 53 UNGOR T. (szerk.) 1969. 57. p. 54 RAGÓ Antal: Ragó szaki menjen ki. In: UNGOR T. (szerk.) 1969.115. p. 55 GYŐRI Tibor (szerk.) 1975.127. p. és Dr. POLÓNYI SZŰCS Lajos: Megmenteni a gyárat. In: UNGOR T. (szerk.) 1975.151. p. A következő letartóztatási hullám 1932 őszén Törökszentmiklósról indult, majd 1933. január 27-én ismételten Szolnokon csaptak le a hatóság emberei, később pedig Mezőtúron.51 Mindez tevékenységüket teljesen megakasztotta, s még a kerületi bizottságok addig kiépült rendszere is megszűnt létezni.52 A sorozatos lebukások még ezzel sem értek véget. A röpiratokat terjesztő és kisebb bérmozgalmakat szervező kommunisták körében 1935-ben Kunszentmártonban és Jászárokszálláson történtek újabb letartóztatások. Utóbbiak esetében a csendőrség szintén hosszú időre fel tudta számolni szervezkedésüket.53 Szolnokon 1934-ben tudtak még egy jelentősebb sztrájkot szervezni, melyhez lökést az adott, hogy ekkoriban több új üzem kezdte meg működését, amelyekben a szakmunkások fizetése a többi üzemben megszerezhető fizetésekhez igazodott, a segédmunkásoké azonban jóval alacsonyabb volt. Ezért Ragó Antal és társai tömeges munkabeszüntetést szerveztek: „A temető mellett [...] Négy-ötszáz ember gyűlt össze, [...] Nem mentünk dolgozni. Jött a rendőrség. [...] A vége az lett, hogy minket letartóztattak, de a sztrájk eredménnyel járt, a segédmunkások megkapták a követelt bért."54 A kommunisták fő bázisát jelentő fatelepiek mellett a harmincas évek elejétől még a Cukorgyárban is működött „egy viszonylag jól szervezett illegális csoport", mely Ragó Antal, majd Tóth Ferenc segítségével tartott kapcsolatot a felsőbb szervekkel. Azonban erre a sejtre is igaz volt, hogy a harmincas évek első felének letartóztatásai gyorsan megtörték a tagok aktivitását; „ezt követően a mozgalom valamelyest visszaesett", nyilatkozta a sejt vezetője, Polónyi Szűcs Lajos rendkívül diplomatikusan.55 A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a 30-as évek második felétől jelentősebb kommunista akciókkal már nem találkozunk Szolnokon. Lényegében csak az egymás közötti személyes kapcsolatokat tartották fenn, azt is oly módon, hogy a találkozókon lehetőleg csak két ember legyen jelen, elkerülve még az ennél több ember részvételét igénylő titkos 36
