Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
összejövetelek szervezését is.56 Egy szimpatizáns visszaemlékezésében így jellemezte ezt az időszakot: „A helyi illegális szervezet ekkor már hanyatló, széteső tendenciát mutatott.”57 56 UNGOR T. (szerk.) 1969. 58. p. 57 GYŐRI T. (szerk.) 1975. 98. p. 58 UNGOR T. (szerk.) 1969. 58. p. 59 ZSIDÓ Péter: Választ kerestem In: UNGOR T. (szerk.) 1969.138. p. 60 A forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő szolnoki alakjai. ZADOR Béla (szerk.) Szolnok, 1974.113. p. 61 A rendőri felügyelet változatos korlátozások sorát jelentette: minden második napon jelentkezniük kellett a rendőrségen, avagy csendőrségen, esténként nem hagyhatták el lakásukat, s csak hatósági engedély birtokában vállalhattak más településen munkát. Május elseje előtt rendszeresen fogdába zárták őket, „megelőző jelleggel", hogy még véletlenül se tudjanak bármilyen megmozdulást szervezni. UNGOR T. (szerk.) 1969. 56. p. 62 SZERÉNYI1.1977. 63. p. és GYŐRI T. (szerk.) 1975.128. p.; A Munkaközpontok működéséről lásd még a 141. lábjegyzetet. 63 SZABÓ Á. 1986. 51-52. p. Hasonló trend rajzolódik ki a vidéki kubikosok körében is, igaz némi fáziskéséssel. 1937-ben a halászteleki gátépítésnél még sztrájkolt mintegy ezer mezőtúri és kunszentmártoni földmunkás. A csendőrség azonban több száz főt letartóztatott, s a szervezőket elítélte a bíróság: a mezőtúri Magda Árpád például két és félévi fegyházat kapott.58 „Ezután már az erős fasiszta terror miatt csak az egyéni agitáció lehetősége maradt számunkra.”59 - emlékezett vissza egy másik, kunszenti társa a tömeges letartóztatás utáni évekre. A szolnoki kommunisták helyben maradt vezetője, Tóth Ferenc 1937-ben még megkísérelte újjászervezni a földmunkásszövetség helyi csoportját, hogy összefogja a fatelepieket és kubikosokat, de erre vonatkozó kérelmét a főispán elutasította.60 S bár a harmincas évek második felében is voltak sztrájkok a szolnoki fatelepeken, de ezeket már nem a kommunisták szervezték. A kommunista mozgalom elsorvadásának több oka is volt. Egyrészt a börtönből szabaduló, a hatóságok előtt ismertté vált, „dekonspirálódott" kommunistákat szigorú rendőri felügyelet alá helyezték, melynek eredményeként mozgásterük teljesen beszűkült.61 Másrészt az elszenvedett bántalmazások és a lebukásokhoz vezető besúgások következtében minden addiginál óvatosabbak lettek, soraikat összezárták, s csak a legszorosabb rokoni és baráti kapcsolatokban bíztak, míg a kívülállókkal szemben még inkább bizalmatlanokká váltak. A hatósági megfigyelés állandósulásával és szervezetük belterjessé alakulásával együtt teljesen természetes, hogy ellehetetlenült mozgalmuk kiszélesítése és a korábbi évek aktivitási szintjének a fenntartása is. Agitációs szempontból további gátló tényező volt a gazdasági világválság elmúlta, az azt követő konjunktúra is, majd a jobboldali szervezetek fokozatos térhódítása a munkásság körében. Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt létrejött a Nemzeti Munkaközpont, melynek helyi szervezetei a munkásság döntő többségét elvonták a baloldali szerveződésektől.62 Lehetőségeit mérlegelve a KMP központi vezetősége 1933-ban ki is adta a jelszót: „Be a szakszervezetekbe!"63 , mellyel indirekt módon, végső soron az illegális szervezkedéshez ragaszkodó stratégia kudarcát is elismerte. 37
