Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
A vármegye illegális kommunista szervezkedéseinek történeti áttekintése Mielőtt az illegalitás időszakát és következményeit értékelő fejtegetéseinkbe belekezdenénk, előbb érdemes áttekintenünk azokat a tényeket, amelyek a meglévő szakirodalomból, visszaemlékezésekből és a helyi lapok újságcikkeiből kihámozhatóak a kommunisták 1919 és 1944 közötti szervezkedéseiről. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye gazdasági és társadalmi viszonyai alapvetően meghatározták a munkásmozgalom jellegét és korabeli lehetőségeit. Jelentősebb ipari üzemek csak Szolnokon voltak: a nagy múltú MÁV Járműjavító, az első világháború után felépült Cukorgyár, a két háború között nagy nehézségekkel küzdő, majd a második világháborúban fellendülő Papírgyár, és természetesen a fűrészüzemek sora a Tisza partján. A megyeszékhelyen kívül, az alföldi adottságokhoz igazodva a malomiparé volt a legfontosabb szerep, „de a 82 gőzmalomnak csak a fele tartozott csupán a nagymalmok kategóriájába" :4 Ezen túlmenően kisebb üzemegységek működtek még a nagyobb mezővárosokban: így például téglagyárak Jászberényben, Mezőtúron, Karcagon, Kunszentmártonban, fehérneműgyár Túrkevén. A lakosság számára az ipar többi szegmensét leginkább a kisiparosok képviselték: cipészek, szabók, asztalosok, kőművesek stb.5 4 UNGOR T. (szerk.) 1969.10. p. 5 Uo. 6 A megye szegényparasztságának és a korabeli birtokviszonyoknak vázlatos jellemzését lásd: CSONGE Attila: „A földért harcolni kell!" Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez. In: Zounuk 26. Szolnok, 2011. 408-410. p. A mezőgazdasági viszonyokat területi megoszlás jellemezte: nagybirtokok elsősorban csak a Tisza mentén voltak, míg az egykori Jászkun Kerület területén a szabadparaszti gazdálkodás volt a jellemző. A megye összlakosságának mintegy kétharmada élt őstermelésből, többségük napszámosként, gazdasági cselédként tengette életét, vagy kubikos földmunkásként járta az országot.6 Különösen a nagykun mezővárosokban volt sok földnélküli „agrárproletár", míg a Jászságban inkább a keresztény-konzervatív értékeket valló - a Rákosi-rendszerben majdan kuláknak bélyegzett - kis- és középbirtokos parasztság képezett döntő súlyt. Itt leginkább csak Jászárokszálláson éltek jelentősebb számban kubikosok. A munkásmozgalom vármegyei kezdetei az 1890-es évekig nyúlnak vissza. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) és a szakszervezet legfontosabb bázisa a szolnoki Járműjavító volt, míg vidéken a kubikosok eleve brigádokba szerveződő és nagyobb földmunkákat igénylő építkezéseken (vasúti töltések, folyók gátjainak kialakítása esetén) nagy tömegben dolgoztatott csoportjai képviselték a legöntudatosabb rétegét az „agrárszocialista" mozgalomnak. Köztes helyzetben voltak a szolnoki fatelepek munkásai, akik az ipari szakszervezetek helyett a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségéhez csatlakozhattak csak, így elsősorban nem a városi szociáldemokratákkal, hanem a kubikosok harcosabb tagjaival építettek ki szorosabb mozgalmi kapcsolatokat. 26
