Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)

TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből

Kis Moszkvának csúfolták Esztárt. Egy szó sem volt igaz. Remek, segítőkész magyar emberek voltak. Tele volt a falu kitelepítettekkeL Dachaut megjárt zsidó családok, bárónő, katonatiszt, bankigazgató, gyáros, albérlő, akit csak úgy felraktak. A bankkollega, a Heszlényi fiú apja öngyilkos lett, őt hozták el a fiatal feleségével. A református pap és fe­lesége szép karácsonyt csinált. Közben egy rendőr meghozta anyósomékat is Zsuzsikával. Ők kivettek egy albérletet szemben velünk. Éjjel kettőkor jöttek ellenőrizni, két vadbarom. Az ablakhoz kellett menni, az alvó kis Gézát is odaparancsolták. A tanácsnak fát vágtunk az elvtársaknak. Aztán homokot raktunk az állomáson 10 köb­métert 20 forintért. 1952 Julika magzatát elvetélte. Itt, ilyen körülmények között nem lehet szülni. Szép lett volna két gyermek. A kis Öcsike gyönyörű, a falu kedvence. Hozzák a tojást, tejet, túrót, csirkét neki, sütnek. [...] Egyszer jöttek az elvtársak fekete kocsikkal, tsz-t szervezni. A gyűlésen a gazdálkodók megtámadták őket, tojással, almával. Éjjel jöttek teherautóval az ávósok, reggelig mentek körbe a faluban, elvittek egy csomó családot a Hortobágyra a kitelepítet­tek közül, mint felbujtókat. Matyót besúgónak akarták beszervezni, megtagadta. Átlógtunk Kismarjára, itt nem volt munka. Megkaptuk az engedélyt, így az egész család átköltözött 1952. április végén. A család háromfelé lakott, de emberibb körülmények kö­zött. Közben még többször lejöttek Édesapámék Edittel.65 Jó volt, szép volt ismét együtt lenni. Kismarján is kemény munka várt ránk. Julikénak egy kicsit jobb volt, mert Pali ma­mával66 együtt dolgoztak a család ellátásában. A Mezőpeterdi Állami Gazdaságban nö­vényápolók voltunk, 9 km-re dolgoztunk a román határ mellett. Éjjel jött az egyik főnök, gyakran búza, kukorica jött, persze nekünk kellett kirakni. Éjjel jöttek békekölcsönt je­gyezni a Tanácsházán, megtagadtuk. Esztáron megverték azt, aki nem jegyzett, itt nem. Éjjel jöttek, egy kis hülye nő lefokozott engem, Guszti bácsit is és egy rendőrhadnagyot. Elvették apósom nyugdíját, az én hadirokkantságom megszüntették. Életünket viszont meghagyták, szép volt tőlük. Boszorkány volt a lakásadónk, ránk fűtötte a búbos kemen­cét. Ujlakiékhoz költöztünk, Matyó férjének bátyjához.67 Remek emberek voltak, külön kis házat kaptunk, sütöttünk kenyeret, krumplit, lángost. Kaptunk kertrészt. Öcsikét itt is imádták, mondta az asszonynak: „Pargi (Margit) adjál bojot (bort)!" 65 Harmos Edit, Harmos Géza testvére 66 Bobánovits Paula, Gecsányi Ágoston altábornagy felesége 67 Csertői Margit itt ismerte meg a szállásadó család egyik tagját, dr. Újlaki Sándort, akihez feleségül ment. Volt egy katonapáter, aki kijárt misézni. Kiderült, hogy apósomnál szolgált egy ideig. Minden vasárnap jött misézni, húsvétkor passiót énekeltünk, aztán nálunk ebédelt. A fa­luban meghívtak névnapokra, esküvőkre. De nagy bajban voltak. Mindent elvettek, nem maradt búza, kukorica. Kenyérért órákig álltak sorban a falusiak, de az is kevés volt. Disz­nót nem vághattak, csak külön engedéllyel. Egyszer birkát vágott névnapra, a szomszéd feljelentette. Csak úgy úszta meg, hogy tanácstag volt. Szóltak neki, hogy a pestieket za­varja el, mert akkor nem lehet feljárni. Azt mondta, nem jövök fel többet. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom