Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből
1953 Télen a tsz-tagok foglalták el a helyünket a gazdaságban. Apósommal kijártunk a Berettyó folyóhoz télen. Az árvíz által elbontott hídalkatrészeket halásztuk tüzelőnek. Villany nem volt, koromsötét volt minden. Petróleumlámpával világítottunk. Újság nem volt, rádió sem. Csak itt-ott tudtunk meg valamit a történésekről, az is mindig rossz hír volt. Nehezen múlt el a tél. Zsuzsika ott járt iskolába. A tanító néni mondta, verekedni tilos, csak azt a pesti lányt szabad megverni. Tavasszal ismét a gazdaságba jártunk. Próbáltunk a MÁV-nál pályamunkát végezni, elzavartak, mert mint mondták - felrobbantjuk a síneket. Volt egy kedves barátunk és segítőnk, Sanyinak hívták. Szalmát, terményt szállított két ökrével. A bátyja párttitkár volt, részegen gatyában áttévedt a román határon. Összeverték a román elvtársak, hónapokig tartott, amíg hazakerült. Eljött augusztus, az áldott Nagy Imre felszabadított bennünket is. Természetesen semmit nem kaptunk vissza és Pestre sem mehettünk lakni. Editke szerzett Csobánkán egy albérletet. Vagonba bepakoltuk az élő libát, kacsát, disznót, pulykát. A Nyugatinál segítettek a barátaink. Sötét este érkeztünk meg, ott sem volt villany, de volt külön szoba, konyha, disznóól. Mindent el tudtunk helyezni. Öcsike jött velünk. Rém rendes, Erdélyből áttelepült házigazdáink voltak. Sokat segítettek az új életünk megkezdésében. Munka után kellett nézni. Julika sálat szőtt fillérekért, drága kis Öcsikénk segített gombolyítani. Aranyos, okos, szép fiú volt. Egyetlen örömünk a nagy sivárságban. Edit szerzett munkát nekem, Vácott voltam először segédmunkás, később anyagkönyvelő. Munkásszálláson laktam, zsíros kenyéren éltem. Gerő-pulmannal jártam haza, ami marhavagon volt. Hetente jöttem drága kis családomhoz. Egyszer átmentem Vácra a befagyott Dunán. Halálfélelmem volt. Recsegett-ropogott minden lépésnél. Dudi68 küldött Ikka csomagban kakaót, rumot, kávét és amit elfelejtettem, kaptam még Kismarján egy kerékpárt Duditól, azzal jártam dolgozni. Remek testvér volt. Matyó is nálunk lakott. Pestre járt, cukrászdában volt felszolgáló. Zsuzsika és anyósomék Kismarján maradtak. Apósom segédmunkás volt építkezésen. Mesélte Deregánné, a háziasszony, hogy gyakran jöttek ellenőrizni és mondták, hogy vigyázzon velem, veszedelmes ember vagyok, mert én írtam alá a kiadott pénzeket a Horthy rezsimben. Hát ilyen hülyék voltak! Edesapámék Edittel hétvégéken kijöttek. [...]" 68 Harmos Mária, Harmos Géza testvére Harmos Géza kézirata 1920-tól 2010-ig kíséri végig életének főbb eseményeit évenkénti időrendben. A kézirat végén írja: „Sohasem hittem volna, hogy megérem a 2010. évet, és ezzel együtt a 90. születésnapomat is! Isten útjai kifürkészhetetlenek. És még kevésbé, hogy megírom ennek a hosszú életnek a történetét. [...] Örömmel írtam, mert Harmos Géza 2008-ban valahogy kiírtam magamból ezt a hosszú boldog, de sokszor 162
