Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
A hazai társadalmi magatartásformák egyik jellegzetessége az, hogy az állampolgári érdekérvényesítés és az ezt elősegítő intézményes segítség is gyenge hatásfokú. Nyugat- Európában 1945-öt követően „puha ösztönzők" alkalmazásával, elsősorban az oktatás reformján keresztül segítették elő a társadalmi viselkedési minták fejlődését. Ezzel szemben a demokratikus állampolgári nevelés sohasem tartozott a magyar oktatáspolitika erősségei közé. Az antidemokratikus beidegződések felszámolása így nálunk intézményes segítséget sem igen kapott.168 168 CSIZMADIA E. 2018. 169 A fényes szelek nemzedékéről bővebben lásd: PATAKI Ferenc: A Nékosz-legenda. Budapest, 2005. 170 GRADVOHL, P. - MARIÁN B. - SZABÓ 1.1998. 24. p. Igaz ugyan, hogy Magyarországon az 1945 utáni években az oktatás reformja különös hangsúlyt kapott, elsősorban a fasiszta és revizionista szellemiség kiküszöbölése és a munkás-paraszt fiatalok képzési részarányának emelése érdekében, mely kétségtelenül a demokratizálódást célozta. Az állampolgárok demokratikus átnevelésére azonban az 1945 és 1948 közötti idősáv túl rövidnek bizonyult, a társadalom egészére gyakorolt hatása ezért nem is lehetett maradandó, csupán néhány kivételes tehetség kibontakozását indította el169 , jelezve, hogy a Rákosi-rendszer nélkül, a demokratikus berendezkedés stabilizálása esetén szélesebb körben is lehetett volna esély mélyreható változások elérésére. További puha ösztönző lehetett volna a politikusok példamutatása, de az 1945 és 1948 közötti években a társadalom javáért tenni akaró és tudó tisztességes politikusok végül emigrációba, visszavonulásra, vagy elveik feladására kényszerültek, példaértékű személyiségüket pedig feledésre ítélte, avagy ideológiai szempontok alapján kárhoztatta a szocialista emlékezetpolitika. A problémát az jelenti, hogy hiába cserélnek le egy politikai rendszert, a társadalom nem leváltható.170 A társadalmi beidegződéseket, normákat nem lehet egyik napról a másikra lecserélni, az 1945 és 1947 közötti idő pedig túl rövid volt ezek átformálására a társadalom mélyrétegeiben. Mindez együtt azt eredményezte, hogy az 1945-ös születőiéiben lévő demokrácia sem tudott új, demokratikus társadalmi viselkedési mintákat kialakítani és meghonosítani, ehelyett a társadalom lényegében a korábbi viselkedési mintákat alkalmazta továbbra is. Hibáztathatjuk a hidegháborút és a szovjet megszállást a demokráciakísérlet kudarcáért, de az elhangzott példák azt mutatják, hogy egy stabil polgári demokrácia és a tiszta közélet kifejlődésének voltak azért belső korlátjai is. Mindez arra inti az utókort, hogy nem várhatjuk csupán az intézményektől és a választójogtól a demokrácia megteremtését, ehhez a társadalom egészének is változnia kell, legfőképpen gondolkodásmódjában, viselkedésében, mindenkinek a saját egyéni szintjén. 275
