Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
Összegzés Kétségtelen tény, hogy a második világháború végén hazánk szovjet érdekszférába került, s 1945 utáni sorsát a nemzetközi politikai folyamatok, a hidegháború fokozatos kibontakozása döntően befolyásolták. Az aktuális erőviszonyoknak megfelelően Moszkva az azonnali kommunista hatalomátvételt nem tartotta célszerűnek, ehelyett olyan népfrontos jellegű kormány és helyi szervek megalakulását segítette elő, melyekben a kommunistáknak társadalmi támogatottságukat meghaladó súly és szerep jutott. Való igaz, hogy az 1945-ös választásokat követően az események trendje az országot a szovjetizálás irányába tolták, ugyanakkor megkérdőjelezhető az az álláspont, hogy az ország teljes szovjetizálása már kezdettől fogva eldöntött tény lett volna. Meglátásunk szerint ez inkább csak egy Moszkvának kedvező, lehetséges forgatókönyv lehetett 1944-1946-ban (illetve egyes helyi MKP szervek távlati célja)171 azzal együtt, hogy az események alakítása közben természetesen nem ez ellen dolgoztak, hanem az adott nemzetközi feltételek mellett éltek a helyzeti előnyükkel és a kommunisták nemzetközi viszonylatban még vállalható mértékű hatalomszerzését igyekeztek elősegíteni. Az 1945-1946-ban megfigyelhető események, kommunista intézkedések és szovjet beavatkozások helyi szinten tehát sokkal inkább valamiféle pragmatista gyakorlatot, mintsem kőbe vésett konkrét menetrend szerinti cselekvést képviseltek. 171 Mely a front átvonulása után színre lépő helyi kommunisták hegemonikus akaratérvényesítésre törekvő szemléletében volt leginkább tetten érhető, amit épp a pártközpont kiküldötteinek kellett népfrontos jellegű együttműködés felé terelnie. 172 HUBAI László: A korlátozott polgári demokrácia politikai rendszere Magyarországon: 1945-1947. In: HORVÁTH János: Tiltott történelmünk témáiból: áttekintés. In: HORVÁTH János (szerk.): Tiltott történelmünk 1945-1947. Budapest, 2006. 56-71. p. Hubai egyébként a tágabb, nemzetközi kontextus elemzése kapcsán kijelenti, hogy „azzal a történészi megközelítéssel ért egyet, amely szerint a hidegháború kirobbanásáért és fennmaradásáért mindkét szuperhatalmat egyaránt felelősség terheli, még ha e felelősség időben és térben egyenlőtlenül oszlik is meg a két szuperhatalom között." Uo. 57. p. Az 1945-1947-es periódust pozitívan értékelő szerzőkkel, s ezen korszakot korlátozott polgári demokráciaként aposztrofáló Hubai Lászlóval172 egyet lehet érteni annyiban, hogy ekkor valóban megvolt a potenciál a magyar társadalomban egy polgári demokratikus rendszer létrehozására, miközben voltak korlátái is a demokráciának - a minden modern demokratikus berendezkedésben megfigyelhető általános korlátokon túl: a korlátozott szuverenitásból és az ideiglenes kormányt alkotó pártok érdekeiből eredően az újabb pártok alapítása elé gördített akadályok és a lapkiadás korlátozottsága; a belügyminisztérium és az alá tartozó rendőrség kommunista ellenőrzésének megkérdőjelezhetetlensége; magából a háború utáni helyzetből, az újjáépítés és hiperinfláció kezelésének nehézségéből következő nagykoalíciós kényszer. Ugyanakkor a politikai-gazdasági-társadalmi élet újjászervezésének voltak olyan kudarcai is az 1945-1947-es időszakban, melyek megítélésünk szerint semmiképpen sem egyeztethetőek össze egy demokráciával - a fentiekben részletezettek közül csak a legfontosabbakra ismételten utalva ilyen volt: 276
