Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A főispáni széktől a belügyi államtitkárságig. Politikusportré: dr. Bobory György élete
Ebben az évben gróf Keglevich Gyula főispán tiszteletbeli főszolgabírónak nevezte ki Boboryt, aki, miután a harctéren tartózkodott, hivatalát nem tudta átvenni.26 26 Egri Újság, 1916. december 21. 27 BÁN P. 2011.208. - A kinevezéskor közölt életrajz szerint 1918 decemberében lett csak a pétervásárai járás főszolgabírója. Bobory emlékiratában 1919 januárját nevezi meg főszolgabírói kinevezése időpontjaként. 28 Népújság, 1958. március 27. 29 GRÚZ János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919-1929 = Tanulmányok Heves megye történetéből 2. II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április. Eger, 1977. 38. p. 30 SZUROMI Rita: A kétútközi Graefl kastély. Eger, 2015. 39. p. 31 Eger, 1920. szeptember 30. A főispáni beiktatáson elhangzott beszéd szerint a teljes katonai összeomlás előtt három nappal tért haza a frontról. Ez azonban nem igaz, mivel 1918 augusztusa körül már a pétervásárai járás főszolgabírója,27 és a tanácskormány alatti szerepe is ehhez az időszakhoz és városhoz köthető. A cseh légió 1919. január 15-én lépett be az ország területére. A megszállás alatti szerepéről harminc évvel később a sajtó így írt: „Ami Pétervásárát illeti, a csehek bár úttalan utakon jöttek, lassan mégis tért nyertek. A volt főszolgabíró, vitéz dr. Bobory György mindenben a kezükre járt. "28 Bobory csupán annyit említ emlékirataiban, hogy 1919 áprilisában a kommunisták elől menekülnie kellett. Nagysomkútra utazott gr. Teleki Sándorhoz, ahonnan csak augusztusban került haza. Grúz János szerint Bobory a csehszlovák intervenciósokhoz szökött át és igyekezett rábírni őket, hogy szállják meg Egert. A csehek azonban nem fogadták meg tanácsát. Később Bobory a románok táborába ment hasonló önküldetésben.29 Utóbbi önküldetést maga Bobory is megerősíti, amikor a nagysomkúti tartózkodásáról ír. Valószínű, itt csatlakozhatott a román csapatokhoz, mivel 1919 júliusában nagybátyjaival, Graefl Jenővel és Graefl Andorral közösen készítették elő a románok tiszai átkelését a hordódi részen.30 Főispáni székfoglalójában csak a felvidéki bujdosásról tett említést, a románokkal való szövetségről nem. „A kommunizmus alatt, mint fehér ellenforradalmár állandóan megfigyelés alatt volt. Kétszer szabadságát vették, harmadszor pedig csak élete kockáztatásával menekült el a vörös haramiák elől. Családja is állandó szálka volt a hatalombitorlók szemében. Testvérét halálra ítélték s csak nehezen tudták kieszközölni a kegyelmet, édesanyját a terroristák elhurcolták és 9 hétig egyik helyről a másikra toloncolták. Ez idő alatt a főispán a Felvidéken bujdosott és csak a néprablók bukása után tért vissza."31 Valószínű, a román csapatok tiszai átkelésének támogatása - a rossz emlékű román megszállás hónapjai miatt - már a korabeli sajtóban sem volt kívánatos. A tanácskormány bukása után 1919 augusztusa körül még pétervásárai főszolgabíró. Szeptember 18-án Heves vármegye kormánybiztos helyettese és a főispáni teendők ellátásával is megbízták. A közigazgatási bizottság 1919. szeptember 29-én tartotta első ülését 92
