Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
Kardos Jenő 3-4 évvel fiatalabb diáktársunk volt, és egy iskolába járt Szana Antallal. Kardos már nyolcadikos korában bejáratos volt a magánalkalmazottak szakszervezetébe, amelynek a helyi csoportjában akkor én töltöttem be a titkári funkciót. Emlékszem: az éleseszű, logikusan gondolkozó diák egyik legszorgalmasabb látogatója volt szakszervezetünk könyvtárának. Érettségije után, mint a László-féle ócskavas- és hulladékgyűjtő részvénytársaság alkalmazottja, be is lépett a szakszervezetbe, s már 1926- vagy 1927-ben tagja lett a választmánynak. Szana Antal az érettségi után tovább tanult a jogi egyetemen, így csak 1929-ben tért vissza Szolnokra, és itt a Dr. Mandel Sándor-féle ügyvédi irodában jelöltként dolgozott. Ekkor lépett be ő is a magánalkalmazottak szakszervezetébe. Ez időben szakszervezetünk helyi csoportjában már jelentékeny, Kardossal és Szanával is megerősödött baloldali sejt tevékenykedett, általam szoros kapcsolatban a szakszervezeti ellenzéknek azzal a csoportosulásával (Steiner-Köves András, Blum), mely szakszervezetünk országos központjában, Budapesten működött. Kardos is, Szana is, akkortájt ismerkedett meg a szolnoki baloldali politikai és kulturális mozgalomban már nagy aktivitással résztvevő Dobos Rozáliával (később: Kardos Jenőné) és Gura Irénnel (később: Dr. Szana Antalné), kik mindketten a Gura és a Vigand-féle könyv-, hírlap- és folyóiratterjesztő cégecske „családtagi-dolgozói voltak. A huszas évek végétől, bizony, kitűnő találkozóhely volt ez a kis boltocska sokunknak (Bleyer József nyomdász, Dikó Balázs kőműves, Fodor János cipész, Ragó Antal, Tóth Ferenc, Tisza Antal fatelepi munkások, Zsemlye Ferenc kőműves, jómagam és mások), ahol kis csoportokban sok-sok vita és megbeszélés zajlott le, és sokféle mozgalmi elhatározás jött létre különböző akciók végrehajtására. A többiek mellett Kardos és Szana is napról-napra bejártak e boltocskába, majd a házasságkötés után nagyon gyakran bent foglalatoskodtak, segítettek. Újságot és könyveket vásároltunk itt, vagy cseréltünk egymás közt, emellett a bejárás jó ürügy volt találkozásokra, beszélgetésekre, üzenetek közvetítésére, amikor akár röplapok terjesztéséről, Vörös Segély-munkáról vagy akármi másról volt szó. Én mindebben az állandó „mozgalmi tényező" elsősorban Dobos Rozália és Gura Irén, majd hozzájuk kapcsolódóan Kardos Jenő és Dr. Szana Antal volt, hiszen ők „ott laktak" a boltocskában, s mindannyian bátran, öntudatosan, lelkiismeretesen, és amennyire csak lehetett: jól konspirálva dolgoztak. De sok segítséget kaptunk a sok mozgalmi tapasztalattal rendelkező Vigand Rezsőtől is, aki már az első világháború alatt, majd a Tanácsköztársaság idején is aktív szerepet töltött be a város munkásmozgalmában. Az említett boltocskában dolgozó Kardos-, illetőleg Szana házaspár, és Vigand Rezső is, sokat tett azért, hogy a baloldali és haladó lapok, folyóiratok, könyvek és brosúrák (Népszava, 100%, Munka, Szocializmus, Társadalmi Szemle, Darvas, Féja, Erdei, stb könyvei), illegális újságok, röplapok és folyóiratok lekerüljenek hozzánk Szolnokra. 339
