Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
mási mozdonyitatóból zúdították ránk a vizet, minek utána a ruhánkat a vagonban s a testünkön napokon át szárítgattuk. A Vág völgyében több helyen láttunk a vasúti töltésről kisiklatott katonai szerelvényeket. Lengyel területen keletről nyugat felé haladó, szovjet hadifoglyokat, illetve Dávid-csillagos nőket és gyermekeket szállító vonatokkal találkoztunk. A fehéroroszországi Mozir állomáson a későesti órákban egy zászlós jött fel a vagonunkba, aki azt javasolta, hogy „önként" adjuk át neki „megőrzésre" nemesfém értéktárgyainkat. Egy nála volt papírlapra névszerint feljegyezte, hogy mit vett át. Például tőlem egy schaffhauseni arany zsebórát és egy arany karikagyűrűt. Az volt a véleményünk, hogy amit az illető összegyűjtött, az a mi szempontunkból tulajdonképpen „háborús veszteség." Gomeltől a Donig Július 8-án érkeztünk Gomelbe. Alighogy áthaladtunk a várost közelítő Dnyepren, a partizánok felrobbantották a vasúti hidat. Gomelben 10 napon át szinte megállás nélkül végeztük a katonai és harcászati eszközökkel sűrűn beérkezett vonatszerelvények kirakását. Az egyik napon két szakaszunk német vezénylés alá került. Magas töltésen kiállított vasúti teherkocsikba kellett (volna) a mélyen fekvő árokból emberi erővel felcipelni és berakni hadigép-roncsokat. Keretlegény kísérőink brutális fellépését látva, a rakodást irányító német altiszt visszazavarta őket a körletbe, nekünk pedig azt mondta, hozzá se nyúljunk a súlyos roncsokhoz, heveredjünk le az árokszéli füvesbe, majd a háború okozóit szidalmazta. Egyszer engedélyezték számunkra tábori levelezőlapon megírni az otthoniaknak, hogy „Jól érzem magam, egészséges vagyok." Azonban volt köztünk, aki a hivatalos szöveghez hozzáírta: „... csak az a baj, hogy a nadrá GOM EL szakadt.", noha tiltvolt a tartózkodási hely közlése. A fegyelemsértőt kikötéssel büntették. Klgs századunkat július 18-án zárkóztatták fel a VII. hadtest részlegeit folyamatosan útbaindított több kilóméternyi gyalogos menetoszlophoz, és a legvégére még a lemaradások-leszakadások elhárítását biztosító tábori csendőrség osztagait. Rekkenő hőségben, felszaggatott-felszántott utakon át több mint 3 hónapig tartott a keserves menetelés. Adódott, hogy nehéz terepeken a lovak kímélése érdekében a munkaszolgálatosok húzták-toltákvontatták a megrakott trénszekereket. Az éjszakai szálláshelyek (két kivételtől eltekintve) a szabad ég alatt voltak, esőben-zivatarban-sártengerben is. A nyárvégi éjszakák behűvösödtek, a testek kipárolgása dérként fagyott rá takaróinkra. Ritkán jutottunk ivóvízhez, mert az utak mentén volt ásott kutakból már csak legfeljebb nedves iszapot lehetett kikotorni. Sokan (nem csak munkaszolgálatosok) testileg-idegileg legyöngültek. A súlyos betegeket az egészségügyiek néha-néha kiemelték a menetből. Magam is lesántultam, kb. 400 km-en át botra támaszkodva vonszoltam minden ízében kifáradt testemet. Leromlásunkat meggyorsította a gyatra s elégtelen élelmezés is. A gyalogmenetben előbb 7, majd 9, később 11 személyre szólóan adtak ebédre egyetlen kisdobozka szardíniát. Egyre keve330
