Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből

sebb és rosszabb lett a kenyér. Híresztelték, hogy az élelmezést (még a lótáp adagolását is) a németek irányítják. Csak a keretbeli katonák kaptak időnként kevéske pálinkát, cukrot és cigarettát, s kicsivel jobb és több volt az élelmezésük.

Augusztus 20-án éppen Kurszk peremén volt rövid nemzetközi pihenőnk, amikor futótűzként híre terjedt, hogy a névnapi összejövetel után bevetésre indult Horthy István kormányzóhelyettes repülőgépe lezuhant. Ennél többet hallani akkor nem lehetett; a menet felcihelődött s tovább vánszorgott kelet felé. Egy-két óra múltán már nem beszélt senki a korábban történt eseményekről.

Valamikor október első felében érkeztünk be Sztari Oszkolba, ahol a tábori csendőrség, felsőbb parancsra hivatkozva, hátizsákjaink tartalmát a földre kiboríttatta s az akkori még a birtokunkban volt értékesebb holmikat-tárgyakat elkobozta. Tőlem elvették az április 28-ától fogva vezetett naplójegyzeteimet is, egy másik munkaszolgálatostól pedig azokat a rajzvázlatokat, amiken megörökítette klgs-századunk jellemző eseményeit (akkor még úgy gondolta): talán az utókor számára. (A rajzoló: Erdei István szobafestősegéd, akinek az volt a „bűne", hogy aktív résztvevője volt a hódmezővásárhelyi agrár-szocialista mozgalomnak.) Sztari Oszkol, majd Osztrogozsszk után, sok ide-oda mozgatást követően jutott el klgs századunk november 6-án a Donhoz közeli Marki térségében Liszkovóba. Ekkor állt be nagy hóeséssel a további megpróbáltatásokat hozó kemény tél. Ennek „örömére" F. keretbeli szolgálatvezető-szakaszvezető a tábori konyha előtti téren híg levesre várakozó munkaszolgálatosokat harsány „feküdj, fel" vezényszóval bíztatta élénkebb mozgásra, noha jártányi erőnk sem volt.

Mi, munkaszolgálatos foglyok Liszkovo körzetében lőállásokat, fedezéksorokat, szükségutakat építettünk, erdei fakitermelést végeztünk, szétbombázott vasútvonalat javítottunk hó- és szélviharok közepette. -25-35° hidegben, civilruhánk elhasználódott rongyaiban, éhezve, tetvesen és fagyott sebektől elkínzottan. Mindez a keretlegénységet is nagyon megviselte. A munkaszolgálatosok közül megbízott orvos (dr. Nyitrai, akit Harkányfürdőből hívtak be) munkaszolgálatos sorstársainak sem felmentést, sem gyógyszert nem adhatott! Decemberben már csak 30-40 főt tudtak volt munkára fogni! Az első munkaszolgálatos halottunk ebben a körzetben volt: a Bátaszékről behívott 18 éves, gyönge fizikumú, a klgs században állandóan zaklatott és megalázott Rozenberg József szabósegéd patkányrágta holttestére egy munkahely felé vezető út mentén bukkantunk rá! Decemberben történt az is, hogy a munkaszolgálatosok (nem zsidó) tagjait felhívták: a honvédeknek kijáró bánásmód és kedvezmények ellenében vállaljnak önkéntesen fegyveres szolgálatot. Erre 4-5 fő jelentkezett, ki is emelték őket, de rövid idő eltelt után mindegyiküket visszadobták közénk.

331