Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
Előzmények Amit most, az összeomlás 50. évfordulóján (vázlatosan) leírok, nem másoktól hallottam, nem (ál)történészek „igyekezetes" tanulmányaiban olvastam, hanem - sajnos - keservesen megkínlódva át-, és vakvéletlenül túléltem. 1942 április 27-én a déli órákban, velem együtt öten, a szociáldemokrata-, szakszervezetis antifasiszta mozgalmakban részt vett szolnoki lakosok, SAS-behívót kaptunk, azzal a paranccsal, hogy már másnap, 28-án reggel 6 órakor jelentkezzünk a VII. hadtest Debrecen, Péterfia utcai parancsnokságánál. Ott egy tiszthelyettes „fogadott" bennünket. Kijelentette, hogy ne tekintsük magunkat katonai behívottaknak, mert: „... önöket, úraim, e perctől fogva felsőbb katonai utasításra berendelt foglyoknak minősítem, akiket fegyveres őrizetbe kell vennem..." Két szuronyos katona átkísért bennünket az utca túloldalán levő lóistállóba, melynek lezárt ajtaja előtt éjjel-nappal őrség strázsált. A foglyok száma - a Kisújszállásról, Mezőtúrról, Debrecenből, Hódmezővásárhelyről, Makóról, Orosházáról és Szegedről behívott antifasisztákkal - még aznap 20 főre nőtt. Április 30-án este az állomási teherrakodón egy marhavagonba gyömöszöltek, azt hozzácsatolták valamilyen szerelvényhez, majd május 1-ére virradóra Miskolcon kiraktak és fegyveres emberek bekísértek bennünket a Ferencz József nevét viselő laktanya katonai börtönébe. Itt, két nap alatt, a bécsi döntés utáni ország területéről behívottakkal 200 főre szaporodott a foglyok száma, közöttük vegyesen magyarok és nemzetiségiek, foglalkozás szerint ipari és mezőgazdasági munkások, alkalmazottak, mérnökök, orvosok, jogászok és néhány egyetemi hallgató, életkor szerint 18-42 évesek, de sokan már akkor is beteg állapotban. Mivel a katonai börtön szűknek bizonyult, május első hetében az összes foglyot áthelyezték a Kir. Törvényszék Miskolc, Fazekas utcai börtönébe, ahol a hamarosan behívott keretbeli katonák felállították belőlünk a VII. sz. „különleges" (klgs) munkaszolgálatos századot. Alakulatunkat a szovjet frontra kiküldött VII. hadtesthez csatolva, 1942. június 30-án bevagonirozták. Jellemző volt, hogy „dögcédulát", mint minden katona, a keretbeli katonák is, mi, munkaszolgálatosok nem kaptunk. Az indok az volt, hogy „... magukkal nem kell elszámolni" de köteleztek bennünket feketepecsétes-sárgakarszalag viselésére. Visszagondolva a keretbeli több mint 60 fegyveres katonára, azt mondhatom, hogy néhányuk nagyon emberséges, velünk együttérző, segítőkész volt, ellentétben a kifejezetten rosszindulatúakkal, akik szinte keresve keresték, hogy fokozzák szenvedéseinket. Útban a front felé Tavaszi-nyári „bevonulási" civilruházatunkat már a Miskolc Sajó parti kényszermunka megsínylette. Ezt kiegészítették egy kincstári katonasapkával. Hátizsákjainkba raktuk még az otthonról hozott néhány fehérnemű darabot, tisztálkodó- és gyógyszereket, volt nálunk 1-1 pokróc-takaró, és kinél-kinél ez könnyű felöltő vagy esőköpeny is. Ilyen felszereléssel indítottak el bennünket sötétnek tűnő jövőnkbe. Az utazás idejére húskonzervet és kenyeret adtak. Szervezett tisztálkodásra, először és utoljára Galántán került sor, ahol az állo329
