Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
1928 nyarán, mint a szolnoki Általános Munkásképző Egylet dalárdájának tagja, - dalárda keretében - részt vettem a magyarországi munkásdalosok Debrecenben megtartott kétnapos találkozóján. A dalárdában erőteljes illegális csoport működött. A forradalmi indulók és dalok nagy vonzóerőt gyakoroltak a munkás fiatalokra. Székhelyünk az Óvoda-utcai Munkásotthonban volt, itt készültünk fel napról-napra a debreceni találkozóra is, ahol kétezer munkásdalos között mintegy 30 főnyi szolnoki is énekelte a „jeligét" „... Zúgjon dalunk miként a fergeteg..." Minden dalos gomblyukában viselte a Vörös Hadsereg29 Kalapácsos jelvényt, a kétnapos dalosünnep jó alkalom volt egyben országos illegális találkozóra is. A debreceni dalosünnep hatására Szolnokon újabb lendületet vett a baloldali kulturális mozgalom... 29 Vélhetően az ekkor legálisan működő Szociáldemokrata Párt „Kalapácsos ember" jelvénye. 1929 március 10: Kultur estély Szolnokon, a Vármegyei Úri Kaszinó nagytermében. A helyiséget Bencze László, a magántisztviselők szakszervezeti csoportjának vezetőségi tagja kérte el, „irodalmi" műsor bemutatására. A rendőrség megadta az engedélyt, egyrészt azért, mert az előadás „szinhelye" eleve elterelt minden „baloldali" gyanút. Másrészt a bejelentett műsornak /versek, szavalatok, opera-áriák, zeneszámok, szavalókórus/ nem tulajdonitottak nagy jelentőséget. Már nem is nézték a műsort, hiszen az Úri Kaszinó maga garancia volt a szemükben, igy aztán a bejelentett szerzőkre /Verdi, Puccini, Petőfi, Ady, Kassák, Walt Withman/ már nem is voltak tekintettel, de nem is tudtak eligazodni a változatos műsorban. Nem tűnt fel az engedélykérelmet felülbiráló detektív csoportvezetőnek, de az engedélyt aláiró rendőrkapitánynak sem, hogy egyik-másik vers cime mellett az állt, hogy előadja „a nyomdászok 40 tagú szavalókórusa". Azelőtt soha nem volt Szolnokon szavalókórus, a rendőrség és más hatósági szervek a fővárosban is abban az időtájban kezdtek erre, mint baloldali mozgalomra felfigyelni. Az irodalmi ünnep /kulturestély/ műsorát maguk a fellépő hivatásos és amatőr művészek adtak meg. Azonban a szavalókórus szereplése volt a lényeg! Hogyan került ez Szolnokra? 1929 február havában egy budapesti /Club kávéház/ illegális találkozón beszéltem meg a kórus egyik vezetőjével a kórus szolnoki szerepeltetését. Megállapodtunk az időpontban, s abban, hogy 1929 március 10-én /vasárnap/ délután a Munkásotthonban, este a Vármegyei Úri Kaszinóban lépnek fel. /Pénzünk nem volt, a kórus tagjai maguk adták össze az útiköltséget./ A Munkásotthonban való fellépéshez nem kértünk rendőrségi engedélyt. Az előadás le is ment, minden baj nélkül, de a Munkásotthon közönsége /prolik, munkanélküliek/ - akik körében különben is agitációt végeztünk, hogy jöjjenek el az esti előadásra - követte a szavalókórust az Úri Kaszinóba. Erre az előadásra plakátokat is készitettünk, továbbá többszáz meghivót küldtünk ki a város és a megye területére. Meghivtunk sok „kaszinó-tagot": földbirtokosokat, magasrangú köztisztviselőket, bank- és gyárigazgatókat, gazdag ügyvédeket és más burzsujokat. Megtelt a kaszinó nagyterme, el sem fértek benne... Az „irodalmi" estet - mert valóban az volt - Kertész Miklós szoc.dem. országgyűlési képviselő, szakszervezetünk központi főtitkára nyitotta meg. Zeneszám, majd egy egyszerű 311
