Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
Visszaemlékezés... /Mozaikok/ ... 1924-ig szintelen, lanyha munka folyt a magántisztviselők szakszerveztében: a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének központi vezetősége mind Budapesten, mind a vidéki helyi csoportok tevékenységében opportunista politikát folytatott, minden igyekezetével biztosítani kívánta az SZDP jobboldali irányvonalát. A szolnoki helyi csoport néhány baloldali tagjával összefogva, az 1924. évi helyiválasztások előtt élénk agitációt kezdeményeztünk a vezetés radikális átalakítása érdekében. Ennek az akciónak eredménye volt, hogy engem is vezetőségi taggá, a vezetőségen belül pedig titkárnak választottak meg. Uj élet, erőteljes baloldali mozgalmi tevékenység bontakozott ki szakszervezetünk helyi csoportjában. Szoros együttműködést alakitotunk ki a többi szakszervezet helyi csoportjával, az Általános Munkásképző Egylettel, a Munkás Testedző Egyesülettel, az SZDP baloldlai tagjaival, s az ezekben létrejött illegális csoportokkal. A „Magyar kir. Államrendőrség" szolnoki kapitánysága hamar észrevette, hogy a „magántisztviselőknél valami nincs rendben". Szoros ellenőrzés alá helyezték mindenféle tevékenységünket. A helyi hatóságok egy-kettőre rájöttek arra, hogy még a szombat esti és a vasárnap délutáni táncos-tea rendezvényeink is baloldalivá „fajultak". Zaklattak bennünket, s igyekeztek ránk - különösen a vezetőkre - a munkaadók utján is pressziót gyakorolni. A nagy nyomás következtében, másrészt azért, hogy elhárítsuk a szakszervezeti csoport betiltásának veszélyét, taktikai lépéseket tettünk; mivel az én személyem volt a legvörösebb a helyi hatóságok szemében, 1929 nyarán uj vezetőség került a csoport élére, amelyben a kevésbé exponált Bencze László lett a titkár, míg én gazdasági felelősként /pénztáros/ maradtam bent a vezetésben. Ez a „sakkhuzás" azonban munkánk jellegén semmit sem változtatott. Sőt ellenkezőleg, lehetővé tette, hogy az addiginál is osztályharcosabb tevékenységbe fogjunk. Erre az időre esik pl. hogy kapcsolataink a szakszervezeti ellenzékkel megerősödtek, aminek keretében az összekötő szerepét én töltöttem be. A magántisztviselők szakszervezete, az érdekvédelmi feladatok mellett sokat tett Szolnokon a haladó kultúráért, a munkássportért. A hatóságok nemcsak a vezetőség tagjait zaklatták, de megfélemlítették azokat is, akik helyiséget biztosítottak helyi csoportunknak. Ennek következtében minden bérleményünkből kitelepítettek bennünket /Agócs féle vendéglő, majd Lőrinczi féle vendéglő, László Dezső mészáros-mester házának bérleménye/, ugyanannyira, hogy 1933-től fogva a vezetőség tagjai is már csak egy-egy kávéházi asztal körül, vagy esetleg a parkban és az utcán találkozhattunk néhányperces megbeszélésre... Felsorolok itt néhány emlékezetes eseményt, amelynek szervezője vagy résztvevője voltam: 310
