Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - HORVÁTH GERGŐ: Id. Bedekovich Lőrinc újabb munkái az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában
csak az utcákat tünteti fel a szerző, hanem a telekhatárokat, azokon a házak elhelyezkedését és a telkek tulajdonosainak nevét is, köztük tisztviselőkkel, illetve egy-két mesterrel. A térkép érdekességein túl az ügy nagyon jól rávilágít egy, az alföldi településeket a korszakban általánosan érintő problémára: a településrendezés hiányára és ezzel kapcsolatban a helyi viszonyokra. A sorban harmadik helyszínrajz30 hátterében egy 1798 júliusában lezajlott jászberényi tűzeset állt, mely során hat ház égett le. A Jászkun Kerület Közgyűlése augusztusban úgy határozott, hogy az érvényben levő, telekkimérésre vonatkozó rendeletek alapján kell újramérni a telkeket az elpusztult házak helyén, ami miatt csak négy korábbi tulajdonosnak jutott házhely, másik kettőnek pedig a település másik részén kellett azt biztosítani. Komáromy Menyhért jászkun alkapitány azonban maga mellé véve Dósa József nádori táblabírót és id. Bedekovich Lőrinc főmérnököt a helyszínre ment és a régi - tűzvész előtti - elrendezés szerint mérette újra a telkeket, sőt az alkapitány ugyanarra a területre még egy újabb, korábban nem is álló ház felépítését is elrendelte. A tanács az alkapitány eljárása miatt panaszt tett, így egy kerületi szintű bizottságot állítottak fel, mely minden érintettet meghallgatott és a helyszínen megtekintette az addigra már megkezdődött építkezéseket. Jelentésükből kiderül, hogy az alkapitány közbeavatkozását elsősorban azzal indokolta, hogy a jászkun privilégiumok alapján a saját telkét senkitől nem lehet elvenni és másnak odaadni. Ez nyilvánvalóan következett a redemptioból, ugyanakkor a mostani egy igen speciális helyzet volt, amire a bizottság fel is hívta az alkapitány figyelmét. Ezen szabályt ugyanis felülírták egyéb, fontosabb szabályok, ti. a tűzbiztonság növelésével összhangban hozott, helytartótanácsi, illetve törvényhatósági szintű településrendezéssel kapcsolatos rendeletek. A tűzvészek nagy részében ugyanis - bár azok főleg emberi gondatlanságból támadtak - a tüzek terjedését nagyban segítették, hogy megfelelő településrendezési elvek és szabályok hiányában a lakosság össze-vissza építkezhetett. Mivel alapvetően a tanácsok jogai csak a telkek kiosztásáig terjedtek, az azokon felhúzott épületek szabályozására nem, ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a házak akár rendszertelenül, össze-vissza, adott esetben egymáshoz igen közel épültek fel, így ha tűzvész tört ki, az nagyon könnyen tudott tovább terjedni. A Helytartótanács így előbb a szabályozók megalkotása során a tüzek megakadályozására helyezte a hangsúlyt, majd - az 1780-as évektől - már a települések szövetének alakulásába is igyekezett beleszólni. A Helytartótanács 1780 decemberében kelt rendelete alapján a Jászkunság településeinek kanyargós utcáit tíz éven belül ki kellett egyenesíteni, utóbb pedig azt is elrendelték, hogy a házhelykiosztásokkal kapcsolatban a tanácsok a megyei főmérnökkel kötelesek egyeztetni. Mivel házat, illetve portát senkitől sem lehetett elvenni, ezért jellemzően akkor történt beavatkozás a település szövetébe, amikor kisebb-nagyobb tűzesetek során elpusztultak a házak.31 Fontos viszont látni 29 Nagyjából a település északi részében. 30 „Szabad Jász Beriny várossában meg égett házaknak képe, melyben az sárga jegyzi az régi házakat, az veres az új falukat, az fekete az megégetteket, az veres pontok az tanács accomodatioját, az zöld amannak fel bontását." - Jelzete: MNL JNSzML IV. 1. b. Fasciculus 1.1846/1798. 31 Ezért lényeges kiemelnünk, hogy a Fodor Ferenc véleménye nyomán (Lásd: FODOR Ferenc: Bedekovich Lőrinc gazdasági és települési térképei a XVIII. századból In: Térképészeti Közlöny 1935/3-4. 257-267. p.) elterjedt azon nézet, miszerint Jászdózsa rendezési terve, melyet Bedekovich Lőrinc 1786-ban készített (MNL JNSzML XV. 290
