Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig
Ebből az egy példából kiindulva is szinte megrendítő abba belegondolni, hogy micsoda könyvritkaságok, illetve megyénk története szempontjából értékes iratok maradhattak volna fenn az utókor számára, ha a Szapáry és Horthy család könyvtárát és irattárát nem semmisítik meg. Mindkét iratpusztulás felbecsülhetetlen veszteség a megyei, sőt az országos történetírás számára is. 2.4. Az 1950-es évek selejtezései A selejtezés az iratkezelés egy teljesen normális eleme: ezt ma is gyakorolják a különböző iratképző szervek. Azt, hogy az egyes hivataloknál, hatóságoknál, intézményeknél, gazdasági és pénzügyi szerveknél az iratokat meddig kell megőrizni és mikor selejtezhetők, irattári tervek határozzák meg, a selejtezést pedig a területileg illetékes közlevéltár felülvizsgálja. Az 1950-es évek elején azonban ez nem teljesen így történt. A második világháború után az óriási papírhiány miatt a kormányzat többször is rendelt el selejtezéseket. 1947 decemberében a Minisztertanács egy határozatot adott ki, melyben úgy rendelkezett, hogy „úgy a közhivataloknál és közintézményeknél, mint egyéb intézményeknél a törvényes kereteken belüli és az ezenfelül lehetséges irattári selejtezések haladéktalanul végrehajtandók."91 A selejtezésre vonatkozó pontos irányelveket a belügyminiszter 5411/1948. ein. B. M. számú körrendeleté rögzítette, de ebben a jogszabályban is csak annyi szerepelt, hogy 1867 előtti iratot tilos selejtezni, az iratokat egyenként kell átválogatni és a törvényhatóságok irattáraiban a munkát a főlevéltárnoknak kell ellenőrizni.92 A jogszabályok más segítséget nem nyújtottak a selejtezéshez, így félő volt, hogy rengeteg történeti vagy ügyviteli szempontból is értékes irat kerül a zúzdákba. Ennek elkerülése érdekében az Országos Levéltár minden megyének megküldte Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye selejtezési szabályzatát, hogy azt vegyék mintának.93 E körültekintőnek legkevésbé sem mondható szabályozások ellenére a szervek elvégezték a selejtezést. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja 1948. október 8-án azt a jelentést tette a belügyminiszternek, hogy a vármegyénél naponta egy mázsa irat kerül selejtezésre, aminek köszönhetően kb. másfél vagon kiselejtezett irat gyűlt már össze.94 Nincsen arra vonatkozó egyértelmű forrásunk, hogy megyénk területén semmisítettek-e meg ekkor történetileg értékes iratanyagokat, máshol azonban ez előfordult.95 Arra viszont már konkrét adataink vannak, hogy az 1950- es években megyénkben is számos esetben kerültek a MÉH telepekre fontos iratok. 91 14.525/1947. számú minisztertanácsi határozat a papírtakarékossággal és az irattári selejtezés végrehajtásával kapcsolatos kérdések tárgyában. Magyar Közlöny, Rendeletek Tára. 279. sz. 1947. december 10. 3166. p. 92 A belügyminiszter 5411/1948. ein. B. M. számú körrendeleté a selejtezés végrehajtása során irányadó egyes szempontok tárgyában. Magyar Közlöny, Rendeletek Tára. 115. sz. 1948. május 22.1127. p. 93 KISS Mária: Szombathely város levéltára. In: Vass megye múltjából III. Levéltári évkönyv. (Szerk.: KISS Mária) Szombathely, 1986. 370. p. 94 MNL JNSzML IV. 407. Alispán iratai. 6374/1949. Jelentés a selejtezés végrehajtásáról. 1948. október 8. 95 Példának lásd: KISS József Mihály: A Magyar Képzőművészeti Főiskola Rektori Hivatalának iratai 1871-1949. Segédlet. Bp., 2006. 5. p. Az állami szervek irattári anyagának egységes szempontok szerint történő selejtezését az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet írta elő, amit a selejtezési eljárást szabályozó 28
