Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig
185/1951. M. T. rendelet pontosított. Ezek a rendeletek és a hozzájuk kapcsolódó tárcaszintű utasítások általánosságban, minden szerv esetében ötéves irattári őrzési időt írtak elő. Az öt év letelte után az egyes tárcák részletes ügykörjegyzéke alapján kellett az iratokat selejtezni. E szabályozások azonban levéltári szempontból még mindig nem bizonyultak körültekintőnek, mert az ötéves selejtezési határ túlzottan kis részekre tördelte az iratanyagokat és lehetetlenné tette a dokumentumokra való történeti rálátást.96 Az ügykörjegyzékek alkalmazása is nehézkes volt.97 A levéltárosok, bár véleményezhették a selejtezéseket, de azok kötelező ellenőrzését majd csak későbbi jogszabályok írták egyértelműen elő.98 96 A köziratok levéltári értékelésének kérdései. (Szerk.: LAKOS János) Bp., 2002. 40. p. (Az aktuális fejezetet Kisasszondy Éva írta.) 97 MIKÓ Zsuzsanna: A levéltárak gyűjtőterületi munkája. In: KÖRMENDY L. (főszerk.) 2009.458. p. 98 BOOR László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada. In: Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok. (Szerk.: HÍDVÉGI Ottó) Bp., 1990. 99. p. 99 Hivatalaink járjanak élen a papírgyűjtésben. Szolnokmegyei Néplap, 6. évf. 158. sz. 1954. július 6. 3. p. 100 https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=11269 (Utolsó megtekintés: 2019.10. 01.) 101 JANCSÓ Éva: Tanácskozás a vállalati iratokról. Beszámoló a MKE levéltári szekciója 1986. augusztusi üléséről. Levéltári Szemle, 36. évf. 4. sz. 1986. 85. p. Ugyanakkor a kormányzat az 1950-es években ismét óriási selejtezési kampányokat indított: a papírhiányra hivatkozva propagálta az irattári selejtezéseket és arra ösztönözte a különböző hivatalokat, vállalatokat és testületeket, hogy minél több selejtpapírt adjanak le a MÉH telepekre, ahonnan az a Szolnoki Papírgyár zúzdáiba került.99 A selejtezési hullám oly mértéket öltött, hogy az egyes tanácsok versenyre hívták ki egymást, ki tud több papírt összegyűjteni. A selejtezés fő szempontja a mennyiség lett, függetlenül a kidobott iratok történeti értékétől. Sőt, a dolog gyakran politikai színezetet is kapott. Kétségtelen, hogy a selejtezések ürügyén a fasiszta rendszerként értékelt Horthy-korszak és a korábbi, bűnösnek és kizsákmányolónak titulált feudális világ maradványaitól könnyű kézzel válhattak meg a túlbuzgó helyi káderek. Egy 1953-as filmhíradó például úgy propagálta a papír gyűjtést, hogy az jó alkalom eltüntetni „a letűnt világ bürokratáinak porlepte bűnjeleit”, azaz az 1945 előtt keletkezett iratokat.100 Nem szabad megfeledkeznünk arról a kedvezőtlen körülményről sem, hogy a második világháború után egyre kevesebb becsülete lett a szellemi munkaként számon tartott iratkezelésnek. Az adminisztráció szinte minden területen kicserélődött és új káderek kerültek állományba, akik munka közben ismerkedtek meg az iratkezelés feladataival.101 Az egyes eseteket vizsgálva nehéz megmondani, hogy csupán tudatlanságból, a megfelelő jogszabályok hiánya miatt, vagy esetleg szándékosan, de rengeteg maradandó értékű irat került a Szolnoki Papírgyárba, mint megsemmisítésre váró és újrahasznosítandó nyersanyag. A kormányzat a Levéltárak Országos Központjának (LÓK) közbenjárására ugyan érzékelte a problémát és többször meg is kísérelte a selejtezések leállítását, ám sok helyen a központi rendelkezések ellenére tovább folytatták az iratok kidobását. A rendelkezésünkre álló források Szedő Antal megyei levéltárnok szemszögéből mutatják be az eseményeket. Szedő számos jelentést készített a LOK-nak, amelyben a selejtezések visszás29