Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
nyabban tudták érvényre juttatni akár koalíciós partnereikkel szemben, akár velük közösen az ellenzékkel szemben. A szavak erejét nem szabad lebecsülni, hiszen a tudatosan használt nyelvi eszközök segíthették az MKP-t akár abban is, hogy az elért nagykoalíciós eredmények kisajátításával saját politikai tőkét kovácsoljanak. Ennek nyelvi eszközei voltak például az olyan unosuntalan ismételt eposzi jelzők, mint: „Nagy Imre a földosztó miniszter", „Gerő a hídverő" stb. De a politikai nyelvezet ugyanígy célozhatta az ellenség kigúnyolását és elszigetelését is, mely nem csak úgy történhetett, hogy közvetlenül egy-egy konkrét társadalmi csoportot bélyegeztek meg, hanem akár közvetve is, amikor a kommunizmussal szembenállókra jellemző magatartásformát degradálták a negatív gondolattársítás eszközeivel. Utóbbira érzékletes példaként szolgál, amikor az „egyesületesdi" kifejezés használatával igyekeztek lejáratni a nem MKP irányította egyesületek alapítását.122 Hasonló példaként említhető az a tanulmányunk legelején idézett cikk is, melyben az angol demokrácia híveit álmodozókként állították be123 , mintha a polgári demokrácia a valóságtól eleve elrugaszkodott elképzelés volna, amiről így értelmetlen politikai vitát folytatni, érveket és ellenérveket ütköztetni... 122 Tiszavidék, 1945. október 25. Az ifjúsági egység mellett tett hitet a Madisz 123 Tiszavidék, 1945. július 10. Új szomszéd 124 A jogszabályokban meghatározott keretekhez képest a mindennapokban a népellenesség jelentéstartalma is bővülhetett. A kommunisták ugyanis nem csak a valódi háborús bűnök elkövetőit értették alatta, de e fogalmat a két világháború közötti korszak „kizsákmányoló" osztályaira is kiterjesztették, sőt a népellenesek kiválasztását olykor saját, egyszerű párttagjaikra - pl. a földosztás során az elkobzásra kerülő földek kijelölésekor a nincstelen földigénylőkre - bízták, ebből eredően az ő szótárukban a népellenes fogalom is tágabb értelmezést kapott: szélsőséges esetben akár azért is népellenesnek nyilváníthattak valakit, mert a két háború között nem jól bánt a bérmunkásaival. 125 Palasik Mária igen találóan jegyezte meg ezzel kapcsolatban Bibó Istvánra hivatkozva, hogy: „Ennek következtében az az abszurd helyzet állott elő, hogy a nagy leleplezések ellenére a reakciósnak minősítettek száma nem csökkent, hanem egyre nőtt. " PALASIK Mária: A jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca Magyarországon 1944-1949. Budapest, 2000. 79. p. Harmadrészt bevezettek olyan új fogalmakat is, melyek az MKP által képviselt gondolati keretek érvényesülését segítették. Ilyen volt például a kommunisták által legáltalánosabban használt ellenségkép, a reakciós. Bár legfőbb politikai riválisuk, a Kisgazdapárt is átvette használatát, mint gumikategória létezett csak, pontos értelmezéséről nem született konszenzus, így a mindennapi közbeszédben képlékenyen formálható maradt. A fogalom eredetileg a háborús és népellenes124 bűnök elkövetőit és az 1939 előtti világot restaurálni akarókat foglalta magába, idővel azonban az MKP kommunikációjában bárki reakcióssá válhatott, aki nem értett egyet a kommunisták radikális célkitűzéseivel és módszereivel.125 Azáltal, hogy a kommunistáknak sikerült a politikai közbeszéd részévé tenniük és széles körben általánosan elfogadtatniuk ezen, maguk által kreált, de pontosan soha nem definiált terminus technicust, a valós nehézségekért, illetve a fejlődés akadályoztatásáért, vagy akár általánosságban a demokrácia veszélyeztetéséért bárki felelőssé tehetővé vált, hiszen a reakciós bélyeg bárkire rásüthető volt. 260
