Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
voltak a demokráciának kedvező, vagy azt hátrányosan befolyásoló tényezők az 1945 utáni periódusban. Egyáltalán létezett-e 1945 után demokrácia hazánkban, vagy csak felemás kísérlet, melynek során több volt a remény a visszásságok kiküszöbölésére, mint a ténylegesen elért eredmények? Vajon már 1945-ben több volt az antidemokratikus kudarc, mint a demokratikus jogállamiság? A kérdés megítélését leginkább az befolyásolja, hogy milyen elvárásokat támasztunk a demokrácia fogalmával szemben. Ezen kritériumok érvényesülésének mértékét, az adott korra jellemző sajátosságait Jász-Nagykun- Szolnok vármegyei források segítségével fogjuk illusztrálni. a/ Többpártrendszeren alapuló választási szisztéma Talán a legismertebb sajátossága egy demokráciának a demokratikus választási rendszer, mely többpártrendszeren és az ellentétes nézetek tiszteletén alapul. Ami magát a választások technikai, jogi szabályozását illeti, 1945-ben ebből a szempontból kifejezetten jól álltunk, hiszen minden addiginál demokratikusabb választást tartottak, történelmünkben először egyenlő és titkos választójog alapján, tehát a nők is és minden társadalmi réteghez tartozók egyaránt szavazhattak. 1947-ben már egyértelműen bizonyítható választási csalássorozatot követett el a Magyar Kommunista Párt, de 1945-ben még egyik párt sem emelt kifogást a választások lefolyása miatt. Igaz, a többpártrendszer kibontakozása már 1945-ben sem volt bizonyos korlátoktól mentes: a fasiszta jellegű pártok és a Horthy-rendszer volt kormánypártja érthető okokból be voltak tiltva. Ezzel együtt is kétségtelenül több, egymással vetélkedő párt foglalta el a politika porondját: a Magyar Kommunista Párt (MKP), Szociáldemokrata Párt (SZDP), Független Kisgazdapárt (FKGP) és Nemzeti Parasztpárt (NPP) alkotta a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, mellettük az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja volt a Polgári Demokrata Párt (PDP) is. Elvben lehetett új pártokat is alapítani, azonban a kormánypártok ekkor még nem támogatták azokat. A próbálkozások közül csak a Magyar Radikális Párt (MRP) és a Demokrata Néppárt (DNP) megalakulását sikerült 1945 őszéig keresztülvinni, de a politikai életre lényegi hatást már nem tudtak gyakorolni. A keresztényszocialista elveket valló DNP a megalakulása körüli huzavona és az ezt kísérő belső konfliktusok miatt az 1945-ös választásokon önállóan el sem indult, ehelyett az FKGP listáján juttatott be két képviselőt a nemzetgyűlésbe.87 Az MRP pedig a radikális baloldali értelmiség pártjaként marginális szerepet játszott: 1945-ben nem jutottak be a törvényhozásba, 1947-ben is csak az SZDP-ből átlépő Peyer segítségével szereztek parlamenti mandátumokat. 1945-ben tehát lényegében korlátozott többpártrendszer alakult ki, melynek palettájáról hiányoztak a pedig azért, mert képes fenntartani a demokrácia látszatát. Mexikóban ugyanis a PRI (Intézményes Forradalmi Párt) 1929 és 2000 között évtizedekig birtokolta a hatalmat, korrupcióval, döntő médiafölénnyel, és a kormánypárt által anyagilag kitartott, „kirakat ellenzékkel". https://m.youtube.com/watch?v=-MdB8mZAFUc Utolsó letöltés időpontja: 2019. november 17. Bár a kiépült és megszilárdult Rákosi-rendszer kétségtelenül távol állt ettől a tökéletesnek mondott állapottól, köszönhetően a személyi kultusznak és a nyílt állami terrornak, a diktatúráig vezető úton még a kommunisták is törekedtek a demokrácia látszatának fenntartására. Az 1945 utáni események kapcsán is feltehető a kérdés, hogy hol húzódik az a határvonal, mely a kibontakozó demokráciát és a látszatdemokráciát elválasztja? 87 A DNP 1947-ben már önállóan indult, de JNSZ vármegyében nem állítottak listát. 248
