Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
jobboldali, konzervatív pártok, ami jelentős szerepet játszott abban, hogy a centrumpárttá váló FKGP jelentős arányban megnyerte az őszi, nemzetgyűlési választásokat. A kommunisták kisgazdákkal szemben ekkortól alkalmazott szalámitaktikája eredményeként az FKGP-ről leváló, új ellenzéki pártok megalakulását engedélyezték ugyan, de működésüket kezdettől fogva megnehezítették, majd végül ellehetetlenítették. A kormánypártok így olyan nagykoalíciót alkottak, mely gyakorlatilag leválthatatlan volt ebben a rövid periódusban. Ami pedig az ellentétes nézetek tiszteletét illeti, elmondható, hogy a kommunisták a velük szembehelyezkedő erőket már 1945-től kezdve egyre többször reakciósnak, fasisztának, a demokrácia ellenségének bélyegezték, ezáltal sok esetben ellehetetlenítették az érdemi demokratikus vitákat. Az ellentéteket jellemzően csak akkor oldották meg párbeszéddel, kompromisszumokkal, ha a pártok közötti alkukkal a kommunistáknak kedvező eredményt lehetett elérni. Ennek hiányában, amennyiben az adott helyzet lehetővé tette, erőfölényükre támaszkodva kényszerítették ki a kommunista párt akaratának érvényesülését. Mindez átvezet bennünket a demokrácia másik kritériumának, a jogállamiságnak a vizsgálatához. b/ Jogállamiság A közélet minőségét alapvetően meghatározó tényező a jogállamiság: a törvények tisztelete, a jogbiztonság, a jogegyenlőség. A kommunisták 1944 végén, 1945 elején maguk is igyekeztek a közbiztonságot helyreállítani, de már 1945-ben, a jogrend helyreállítását követően is többször áthágták a törvényeket, erőből vittek keresztül jogtalan döntéseket, melyeket utólag törvényerőre emeltek, és/vagy az elkövetők büntetlenek maradtak. A jogegyenlőség felrúgására érzékletes helyi példaként említhető 1945-ből az igazoló eljárás alá vontak és az internáltak elbírálásának kérdése. A közigazgatási hivatalokból jobboldali tisztviselőket olykor azzal az ürüggyel mozdították el állásukból, hogy az igazoló bizottság első fokon elmarasztaló határozatot hozott velük szemben. Később hiába született felmentő ítélet ügyükben, állásukba már nem vették vissza őket.88 88 CSÖNGE Attila: Szolnok Megyei Város Polgármesterének jelentései. (1946. május - december) In: Zounuk 30. Szolnok 2016. 287-348. p. 89 „Az internálótáborban [...] szaporodtak azok a munkás emberek, akik eltévelyedtek. [...] akikért a magyar népi demokrácia elsősorban küzd. [...] ezeket az embereket nem tartjuk bűnös, hanem félrevezetett embereknek, [...] Amikor a nyilas veszély elmúlt, eleget tettem a Kommunista Párt sürgető felhívásának s korábbi ígéretem alapján elhatároztam, hogy az internálótáborból szabadon engedem a rongyos, munkás nyilasokat. Ezt annál könnyebben végrehajtottam, miután a vármegyei politikai osztály élére a munkások nagy barátja, Polónyi Lajos [MKP] került. [...] kihirdettük 101 ember előtt a kiszabadulást. A Kommunista Párt titkára Fodor János engedélyt kért, hogy a párt részéről jelen lehessen a kihirdetésnél s néhány szót szóljon a megtévedt munkásokhoz. Megható volt, amikor [...] mélységes emberi szeretettel beszélt [...] megtévedt munkástestvéreinknek." Tiszavidék, 1945. július 10.101 szegény munkást engedett ki az internálótáborból a vármegyei főkapitányság július hó 7-én. Ez a nagymérvű szabadon bocsájtás az egész városban igen nagy feltűnést keltett.; Az internáló táborok jogállamiságot sértő jellegéről lásd még a követező fejezetben a rendőrségről írottakat. Eközben a szolnoki internáló táborban elkülönítettek közül a kommunista párti rendőrfőkapitány épp a választási kampány ideje alatt (!), pártja érdekeinek szem előtt tartásával, szociális alapon szelektálva engedett szabadon 101 szegény munkást89 ; ahogy a többi párt tevékenységére is jellemző volt, hogy tagtoborzásukkal együtt védelmet nyújtottak a há249
