Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
önkényességgel, elvégre a különböző történelmi folyamatokban vegyesen érvényesül a folyamatosság és a változás, így bármely korszakhatár kettévághat folyamatokat, másrészről viszont az így kijelölt dátumok mégis csak fontos elemei a nagy történeti narratíváknak. Utóbbi megkerülhetetlenségét jelzi az a megjegyzése is, hogy a „széles körben elfogadott korszakhatárok értelmét megkérdőjelező történészek eközben szemmel láthatóan kevésbé hajlamosak hagyományos történeti áttekintéseket írni. "74 Felhívja a figyelmet az egyes történeti munkákban már alkalmazott, egymást részben átfedő történelmi periódusok alkalmazhatóságának lehetőségére is, melynek kapcsán csak egyetérteni lehet azon álláspontjával, miszerint minden korszakolás annyit ér, amennyit hozzáad a történelmi folyamatok jobb megértéséhez. 74 Uo. 10. p. 75 BRUNNER, Otto - CONZE, Werner - KOSELLECK, Reinhart (szerk.): A demokrácia. Budapest, 1999. 76 A démosz szót mint „mindenki", a széles tömeg, avagy a népgyűlés, olykor a népgyűlés többsége jelentéstartalmakkal is használták. 77 A demokrácia bírálói ugyanakkor már az ókorban felismerték annak veszélyét, hogy a tanulatlan, könnyen befolyásolható nép felelőtlen demagógok irányítása alá kerülhet. Éppen ezért Arisztotelész ideális demokráciának (ún. politeiának) azt tartotta, ahol a középosztály képvisel döntő súlyt, mely kellő műveltséggel rendelkezik, képes kibékíteni gazdagokat és szegényeket, a közösségnek gondját viseli, s az általuk képviselt egyenlőség az egyenlő jogokat, s az anyagiak érdem szerinti elosztását biztosítja mindenki számára. HORNBLOWER, Simon: A demokratikus intézmények létrehozása és fejlődése az ókori Görögországban. In: DUNN, John (szerk.): A demokrácia. Befejezetlen utazás Kr. e. 508 - Kr. u. 1993. Budapest, 1995. 23-26. p. 78 Uo. 40. p. 79 Uo. 56-57. p. 80 BRUNNER, O. - CONZE, W. - KOSELLECK, R. (szerk.) 1999. 61., 79. és 85. p. A demokrácia fogalmának változásai Igen érdekes, hogy a történettudományban az egymást váltó rendszerek korszakolásáról és demokratikus jellegéről évtizedek óta zajló vita ellenére sincs pontosan lefektetve, hogy konkrétan milyen feltételek esetén beszélhetünk demokráciáról. Az azonban köztudott, hogy a demokrácia fogalma az elmúlt kétezerötszáz éves története során jelentős változásokon esett át.75 Az ókori görög demokrácia fogalom még a „démosz"76 uralmát takarta, megjegyezve, hogy a demokrácia bölcsőjének tekintett Athénban a polgári szavazójog csak a katonáskodó, szabad athéni férfiakra terjedt ki, a nők, a rabszolgák és az idegen származású férfiak így nem szavazhattak és nem is viselhettek állami tisztségeket.77 A középkor rendi társadalmában a demokrácia fogalmát - azon kevesek, akik ismerték - az ókori alkotmányformák egyikeként, az irodalmi-filozófiai diskurzusban használták, s konkrét, napi politikai viszonyokra való alkalmazását csak jóval később, az újkorban kezdték meg.78 Körülbelül a 18. századtól vált általánossá, hogy az olyan államokat, mint Hollandia, Svájc, „demokrácia"-ként is emlegették, párhuzamosan az ekkor még gyakrabban használt „köztársaság" megjelöléssel.79 Pozitív kicsengéssel leginkább csak 1848-1849-től vált szélesebb körben használatossá.80 Talán a korszak legfontosabb változása, hogy kifejlődött a képviseleti demokrácia ideája, me246
