Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
Palasik Mária A jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca 1944-1949 című munkája már a címében is egyértelműen jelzi, hogy a háború utáni időszakot nem tekinti egyértelműen kiteljesedett demokratikus periódusnak.14 Az 1944 és 1949 közötti hazai viszonyok elemzése kapcsán ugyanakkor a demokrácia helyett a jogállam fogalmára helyezi a hangsúlyt, melynek három fő feltételét határozza meg: a jogbiztonságot, értve ezalatt azt, hogy a hatalmi szervek mindenki által megismerhető jogszabályok szerint működnek és a jog elsődlegessége határozza meg a történéseket; második feltétel a hatalmi ágak szétválasztása, melynek lényege, hogy a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom egymást ellenőrzi és korlátozza; végezetül az alapjogok biztosítását emeli ki, melyben a szabadságjogok, a tulajdonjog és a jogegyenlőség biztosítása kulcsfontosságú.15 14 PALASIK Mária: A jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca Magyarországon 1944-1949. Budapest, 2000. 15 Uo. 13. p. 16 Uo. 9-10. p. 17 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2004. 18 Uo. 271. p. Meglátása szerint 1944 és 1947 között megvoltak a jogállamiság megteremtésének feltételei. Charles Gátihoz hasonlóan az 1947-es évnek, a választásokat megelőző hónapoknak, Kovács Béla elrablásának és Nagy Ferenc lemondatásának tulajdonít kulcsfontosságot. Annak ellenére tartja 1947-et fordulópontnak, hogy az azt megelőző jogsértések sorozatával maga is tisztában van. Az 1947-49-es időszakra átmenetként tekint, melyet szerinte az különböztet meg a kiépült Rákosi-korszaktól, hogy ezen időszakban a kommunisták még törekedtek a törvényesség látszatának és a koalíciós kormányzás díszleteinek fenntartására. Abban a kérdésben, hogy a Szovjetunió az ország megszállásával és a moszkovita kommunisták hatalomba juttatásával vajon már a kezdet kezdetén eldöntötte-e a hatalom kérdését, Palasik szerint nem adható egyértelmű igen, vagy nem válaszként. Úgy véli, a demokratikus erők küzdelme a független, demokratikus Magyarországért nem kérdőjelezhető meg, mert nem láthatták előre, hogy az események végül milyen fordulatot vesznek.16 Romsics Ignác Magyarország története a XX. században címmel közreadott vaskos és közérthetően megírt kötetében az 1944-el kezdődő, Magyarország szovjetizálásaként aposztrofált időszak végének egyértelműen 1949-et tekinti.17 Megfogalmazása szerint, bár hazánkban ekkor a nyugat-európai mintákat követni kívánó fejlemények voltak tapasztalhatóak, azonban „egyre nagyobb mértékben kezdtek érvényesülni azok a kommunista törekvések, amelyek célja a politikában a többpártrendszer felszámolása és a hatalom kizárólagos birtoklása, a gazdaságban a magántulajdon megszüntetése és a tervgazdaság bevezetése, társadalmi téren totális elitváltás, túlzó egalitarianizmus és egyben az emberek teljes alávetettsége, a szellemi szférában pedig a marxista ideológia hegemóniájának a kivívása", mely „folyamat 1947-1948-ban gyorsult fel és 1949-ben, az új alkotmány elfogadásával fejeződött be."13 Munkája a nemzetközi háttér felvázolásával együtt mutatja be rendkívül alaposan a belpolitikai, gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulás menetét. Ez alapján vonja le azt a következtetést, hogy e periódus szerinte nem nevezhető sem népi demokráciának, sem koalíciós éveknek, mivel ez „olyan 233
