Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
eufemizmus, amely éppen az átalakulás lényegét és irányát hagyja homályban. Az, hogy ezt sokan nem látták előre, mások pedig nem így élték meg, nem változtat azon, hogy a Szovjetunió és a magyar kommunisták célja kezdettől az ország szovjetizálása volt."19 19 Uo. 20 BORHI László: Magyarország a hidegháborúban. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1945-1956. Budapest, 2005. 21 BORHI László: Hungary in the Soviet Empire 1945-1965. Hivatkozza: L. BALOGH Béni: „Törvényes" megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944-1947 között. Budapest, 2015. 24-25. p. 22 RAINER M. János - STANDEISKY Éva (szerk.): A demokrácia reménye - Magyarország 1945. Budapest, 2005. 23 KOVÁCS Gábor: Tervezés és/vagy demokrácia? Demokráciafelfogások a második világháború alatt és után - nemzetközi eszmetörténeti körkép. In: RAINER M. János - STANDEISKY Éva (szerk.): A demokrácia reménye - Magyarország 1945. Budapest, 2005. 9-28. p. 24 Uo. 16-19. és 21-22. p. A politikai szempontokon túl a gazdasági folyamatok fontosságára hívta fel a figyelmet Borhi László kötete, a Magyarország a hidegháborúban. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1945-1956 címmel. Elemzéséből azon álláspont körvonalazódik, hogy tekintettel a kommunisták 1945-ös térnyerésére a kulcsfontosságú közigazgatási, rendőrségi és gazdasági pozíciókban, illetve arra, hogy szerinte a szovjet külpolitikában nem következett be valódi fordulat 1947-ben, az a következtetés vonható le, hogy Sztálinnak kezdettől fogva egy szovjet típusú rendszer bevezetése volt a célja.20 Későbbi munkájában is e nézet mellett tette le garasát, hangsúlyozva, hogy hazánk bolsevizálása nem csak a politikai hódítás és katonai érdekek érvényesítésének eszköze volt, hanem ezzel együtt a szovjet gazdaság igényeinek kielégítése is kiemelten fontos szerepet játszott Moszkva számára.21 A háború befejezésének hatvanadik évfordulóján megjelent könyvek közül kiemelendő az 1956-os Intézet Közalapítvány 13. évkönyve, melynek címe: A demokrácia reménye - Magyarország 1945.22 A benne sorakozó tanulmányok elsősorban nem pártpolitikai szempontokból, hanem sokkal inkább egy társadalmi, erkölcsi fordulat reménye felől közelítve elemezték a különböző 45-ös demokráciafelfogásokat, azok előzményeit és utóhatását egyaránt. Témánk szempontjából különösen érdekesek Kovács Gábor, Standeisky Éva, Rainer M. János, és Kende Péter demokrácia kérdéskörével foglalkozó művei. Kovács Gábor a második világháború alatti és utáni, a hazai gondolkodókra legnagyobb hatást gyakorló kortárs nemzetközi demokrácia felfogásokat teszi meg elemzése tárgyává.23 Elsőként arra hívja fel a figyelmet, hogy 1914-et követően a kor ideológusai közül egyre több utasította el a liberális demokráciát, mely a tömegtársadalmak problémáinak kezelésére egyre kevésbé tűnt alkalmasnak. Előbb a gazdasági tervezés, majd a harmincas évektől a társadalom megszervezésének gondolata talált mind több követőre. A liberalizmus védelmében és a szocializmus ellenében felszólaló Friedrich A. Hayek és Wilhelm Röpke viszont levezették, hogy a gazdasági és politikai folyamatok összefüggnek, s a szocializmus, mely felszámolja a versenyt, a piacgazdaságot és a magántulajdont, szükségszerűen vezet el totalitárius állam kiépüléséhez, a szabadság felszámolásához is.24 A különböző, Kovács által vizsgált demokrácia koncepciók közül még Gugliemo Ferrero érdemel itt említést, mivel Bibó Istvánra is igen nagy hatást gyakorolt. Meglátása szerint a demokráciák szabad és tisztességes választásokon és a parlamentben érvényesülő ellenzéki jogokon nyugszanak. E kettő egymást feltételezi, hiszen valódi ellenzék csak 234
