Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
pontjait. Csak ezután tehetünk érdemben kísérletet arra, hogy tisztázzuk a demokrácia jelentését, állást foglalva az 1945-öt követő, világháború és diktatúra közötti, átmeneti éveket értékelő tudományos diskurzusban. Mindez nem öncélú elemzés, hiszen a történettudománynak alapvetően nem az a küldetése, hogy nevekkel és évszámokkal bombázza az embereket, hanem az, hogy a múlt történeteinek tárgyilagos feltárásával és megértetésével segítse az összefüggések felismerését, fejlessze a mintázatok keresésének képességét, kritikus gondolkodásra tanítson, ezáltal a világban jobban eligazodó, a jelen döntéseinek várható következményeit hatékonyabban felmérni képes állampolgárokat neveljen, akik ezután saját erkölcsi mércéjükre hagyatkozva tudatosabban dönthetnek egyéni életüket és közösségük sorsát egyaránt meghatározó tetteikről. A történeti keretek és alapfogalmak tisztázása nem csak e tanulmány további fejezeteinek megértéséhez ad tiszta hátteret, de egyúttal felhívja az olvasó figyelmét arra is, hogy a leírt események többféle értelmezési keretbe ágyazhatóak, amelyek gondolatainkat eltérő irányú mederbe terelhetik, ezért fontos, hogy a történelmi tényeken túl azok interpretációjával is kritikusak legyünk, s ki-ki törekedjen arra, hogy magában a történészi értelmezéseket is mérlegre téve saját nézőpontot, értékítéletet alakítson ki. Mint az alábbi rövid történeti irodalmi áttekintés is érzékelteti, a történettudományban ma sincs konszenzus, nincsen egy igaz szemlélet Magyarország második világháborút követő éveinek bemutatására, csak eltérő szempontokra, hangsúlyokra támaszkodó értelmezési kísérletek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen történészi közelítések között ne lehetne téves, vagy mára már meghaladott, leegyszerűsítő álláspontra akadni, s ne találhatnánk a korjellemzők szélesebb körét figyelembe vevő, tárgyilagosabb, a történelem öszszetettségét árnyaltabban érzékeltető magyarázatokra. Korszakolás! kísérletek a hazai történetírásban: Volt-e demokratikus periódus Magyarországon 1945 után, és ha igen, akkor meddig tartott? Mindenekelőtt érdemes rámutatni arra, hogy a Magyar Kommunista Párt történetének önálló, monografikus feldolgozására országos szinten eddig még senki nem vállalkozott, ugyanakkor a korszak egészét egy-egy jelentős eseménysor, vagy kiemelt szempontok alapján bemutató művek szép számban születtek. Éppen ezért itt és most nem vállalkozhatunk arra, hogy teljes részletességében ismertessük az idevonatkozó szakirodalmat, csupán azokra az írásokra térünk ki - megjelenésük sorrendjében -, melyekkel meglátásunk szerint kellőképpen illusztrálhatjuk a korszakkal kapcsolatos elemzések főbb irányait. Történészeink összefoglaló munkáinak középpontjában elsősorban hazánk belső viszonyainak jellemzése, a demokratikus és antidemokratikus folyamatok értékelése állt. Az 1980-as évek közepéig a hazai történetírás elsősorban a fennálló rendszer legitimálása céljából igyekezett a háború utáni évek eseményeit jellemezni. Az első, a korszak egészének monografikus leírását célul kitűző művet Balogh Sándor írta Parlamenti pártharcok Magyarországon 1945-1947 címmel.2 A széles levéltári forrásbázisra és sajtócikkekre ala2 BALOGH Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947. Budapest, 1975. 230
