Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
pozott kötet elsődleges célja annak alátámasztása volt, hogy az MKP politikája a magyar társadalom osztályharca szempontjából szükségszerű és helyes volt. Teszi mindezt úgy, hogy közben egy országos feldolgozáshoz képest meglepően mellőzi a külpolitikai tényezők bemutatását. A marxista történetírás mára már elavult osztályharcos szemlélete jegyében született munka ugyanakkor a komolyan vehető átfogó elemzések közötti elsőségéből eredően minden későbbi monografikus feldolgozás számára - mind több szempontból meghaladott - hivatkozási pont maradt.3 3 Külön említést érdemel még ugyanezen szerzőtől az 1945-ös választásokat bemutató önálló munkája, mely alaposan körüljárja a választójogi törvényjavaslat születésének körülményeitől kezdve a pártok programjain át a választások lefolyásáig szinte az összes országos jelentőségű kérdést. BALOGH Sándor: Választások Magyarországon 1945. A fővárosi törvényhatósági és a nemzetgyűlési választások. Budapest, 1984. 4 VIDA István: Koalíció és pártharcok 1944-1948. Budapest, 1986. 5 IZSÁK Lajos: A koalíció évei Magyarországon 1944-1948. Budapest, 1986. 6 IZSÁK Lajos: Rendszerváltástól rendszerváltásig. Magyarország története 1944-1990. Budapest, 1998. 7 GÁTI, Charles: Magyarország a Kreml árnyékában. Budapest, 1990. 8 STANDEISKY Éva - KOZÁK Gyula - PATAI Gábor - RAINER M. János (szerk.): A fordulat évei. Politika- Képzőművészet-Építészet. 1947-1949. Budapest, 1998. A következő fontosabb összefoglaló írás, melyet meg kell említenünk, Vida István Koalíció és pártharcok 1944-1948 című monográfiája.4 Ez a kötet Baloghétól eltérően nem 1947- re, hanem 1948-ra tette a vizsgált korszak határát, de kitért az antifasiszta koalíció tagjai közötti ellentétekre is és a korszakhatáron túli 1949-es eseményeket, a Függetlenségi Népfront megalakulását és az országos tanács választást is fontosnak érezte jellemezni. Hasonló időkeretet kijelölve vállalkozott a kor vizsgálatára Izsák Lajos A koalíció évei Magyarországon 1944-1948. című szintézise, mely a két munkáspárt egyesüléséig elemezte az eseményeket.5 Izsák későbbi munkájában azonban, mely a Rendszerváltástól rendszerváltásig. Magyarország története 1944-1990 címet viselte, már maga is Balogh korszakolásához hasonlóan az 1947-es országgyűlési választásokat tekintette korszakhatárnak, vagyis a választások utáni 1947 és 1949 közötti eseményeket már egyértelműen a Rákosi-korszakhoz tartozó, többpártrendszert egypártrendszerré alakító, rendszerváltó időszaknak tartotta.6 Szintén a háború utáni második választásnak tulajdonított korszakhatár jelleget Charles Gáti Magyarország a Kreml árnyékában című munkájában, melyben „meglehetősen bonyolult és összetett" rövid életű demokratikus közjátékként jellemezte az 1944 végétől 1947 végéig terjedő periódust.7 Értékelése szerint az 1947-es választásokig szabad választásokról, szabad sajtóról és a Nemzetgyűlésben a nyílt beszéd lehetőségéről beszélhetünk, melyeket egyértelműen polgári demokratikus erényeknek tart. E közjátéknak szerinte az 1947-es választási kampány során lett vége, amikor Nagy Ferencet és Varga Bélát emigrációba kényszerítették. A politikai változások mellett az élet más területeit is - pl. gazdaság, képzőművészet, építészet - górcső alá vevő elemzések sorát adta közre az 1956-os Intézet kiadásában megjelent A fordulat évei 1947-1949 című tanulmánykötet.8 A könyv egyik szerkesztője, Rainer M. János tanulmányában sorra vette az összes fordulatjellegű eseményt 1945 és 1949 között és arra jutott, hogy ezek sorából négy emelhető ki: a Gazdasági Főtanács létrehozása 1945- 231
