Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig
Győrffy István az 1920-as években a Levéltári Közleményekben publikált tanulmányaiban arra a megállapításra jutott, hogy a nagykun településeken már a 18. század előtt is őriztek levéltári anyagot, ezek azonban „a török-kuruc világban elpusztultak és levéltáraik elkallódtak."14 O azt is valószínűsítette, hogy a Nagykunságnak létezhetett egy központi levéltára, előbb a fent említett Kolbászon, majd annak pusztulása után Karcagon. Mivel azonban a 17. század utolsó évtizedeiben Karcag is elpusztult, ez a levéltár minden valószínűség szerint a tűz martalékává vált.15 Cseh Géza is kiemelte egy 2004-ben megjelent írásában, hogy a Jászkunság története a török kiűzése és a redempció közötti időszakban részben azért feltáratlan, mert a Nagykunság pusztulása következtében nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű forrás.16 Nyilvánvaló, hogy az egyes települések szintjén még a 17. század végén sem lehetett olyan mérvű az írásbeliség, amely nagy mennyiségű iratot állított volna elő, e sorok szerzője, a fent megemlített kutatók gondolatmenetéhez csatlakozva mégis azt feltételezi, hogy őrizhettek a településeken bizonyos mennyiségű oklevelet és iratot, melyeknek pusztulása nagy veszteség a történettudomány számára. 14 GYŐRFFY István: A nagykun városok levéltárai. (II., befejező közlemény.) Levéltári Közlemények, IV. évf. (1926) 1-4. sz. 214. p. 15 Uő: A nagykún városok levéltárai. (I. Közlemény: Karcag város levéltára.) Levéltári Közlemények, III. évf. (1925) 1-4. sz. 192-193. p. 16 CSEH Géza: A Jászkunság történetének forrásai a Német Lovagrend Központi Levéltárában. In: Lymbus. Magyarságtudományi Forrásközlemények. 2004. 235. p. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/01500/01500/ 00002/pdf/Cseh_Geza.pdf (Utolsó megtekintés: 2019. 09.15.) 17 MNL JNSzML IV. 1. b. JKK közig, iratok. Fasciculus 2. 1249/1794. Laczka János v. fiskális tudósítása a gróf Andrássy Istvánnál keresett dokumentumokról. 1794. június 11. A Jászkun Kerület levéltára a redempció után jött létre. Mária Terézia 1751-ben úgy határozott A Jászok és Kúnok részire 1751-kben ki adatott Királyi Regulatio, vagy Rendszabások a köznép kedvéért című, 1820-ban magyarra fordított rendeletében, hogy Jászberény városában kell felállítani a kerületek levéltárát. (Lásd: A Jászok és Kúnok részire 1751-kben ki adatott Királyi Regulatio, vagy Rendszabások a köznép kedvéért. Pest, 1820. 12-13. p.) Korábban, amikor a kerületek a Német Lovagrend földesúri hatósága alatt álltak, a Jászkunságra vonatkozó hivatalos iratokat a lovagrend mergentheimi központjában tárolták. A19. században, a mergentheimi adminisztráció felszámolása után, a levéltári anyag a Német Lovagrend Bécsben létrehozott központi levéltárába került. Az iratanyag ma is Bécsben kutatható. CSEH G. 2004. 236. p. 18 MNL JNSzML IV. 1. a. A Jászkun Kerület nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyv. (Továbbiakban: JKK Közgy. jzkv.) 2613/1793. 827. p. A régi iratok hiányát konkrét esetek is szemléltetik. Már a 18. században nagy gondot okozott egy-egy jogbiztosító oklevél vagy irat eltűnése. 1794-ben a Jászkun Kerület elöljárói gróf Andrássy István (akinek egyik fölmenője valaha a kerületek főkapitánya volt) családi levéltárában kíséreltek meg felkutatni olyan dokumentumokat, melyek a kerületek jussaira, szabadságára és történetére vonatkoztak, s amely dokumentumok már nem voltak fellelhetőek a saját levéltárukban.17 Ugyanebben az időszakban, 1793-1794-ben a kerületeknek egy középkori oklevél szövegére is szükségük volt, ami már szintén nem volt fellelhető a levéltárukban, ezért a neves történetíróhoz, Pray Györgyhöz fordultak, aki azt még felhasználta Annales regum Hungáriáé című munkájának megírásához.18 Pray viszont válaszlevelében beismerte, hogy már maga sem emlékszik pontosan, honnan közöltetett a szóban forgó, IV. László korabeli oklevél. Azt valószínűsítette, hogy az „Ország Archívumából". Arról azonban biztosította a kerületek közönségét, hogy Subich Imre, Al- 13
