Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai

A nagy összegű kölcsön híre megmozgatta a helyi közvélemény gondolkodását is, a külföldi hitelek felvételével, azok átmeneti elhelyezésével, illetve felhasználásával kapcsolatban mind magánbeszélgetéseken, mind a helyi sajtóban szárnyra keltek „téves és nem minden célzat nélkül való híresztelések" is, amelyekre a polgármester az 1926. február 26-i közgyűlésen külön kívánt reflektálni.36

Felmerült, hogy „a külföldi kölcsönfelvételének elhatározásánál talán a képviselőtestület nem mérlegelte volna a megkívánható nagy gondossággal és előre látással a város pénzügyi helyzetét s hogy a felvett kölcsön összegnek egyelőre elkerülhetetlen takarékpénztári betétként való elhelyezése lényeges károsodást okozna a városnak". A polgármester rámutatott arra, hogy „a magyar városok túlnyomó többsége igénybe vette a külföldi kölcsönt és azok, melyek e kölcsön actióban nem vettek részt, csak azért nem vették fel a rájuk eső kölcsön részletet, mert annak csekély volta miatt észszerű (sic!) beruházásokat eszközölni nem tudtak". De Tóth Tamás meggyőződése, hogy „az a város, amelyik a haladó idő fejlődési kívánalmainak legalább is részben megfelelni kíván, kölcsönfelvétele elől el nem zárkózhat". Szolnok városa a kölcsön felvételénél úgy járt el, hogy a hitel törlesztése és kamatjai ne veszélyeztessék a város háztartását, a forrásokat pedig olyan „elsőrangúan közérdekű beruházásokra" fordítja, amelyek hosszú távon a hitel megtérülését eredményezik. A kormányzat által folyósított összegeket a beruházások megindításáig olyan módon helyezték el a szolnoki pénzintézeteknél, hogy azok kamatjai meghaladják a tőketörlesztés kamatterhét, ezért „nyugodt lehet a város közönsége afelől, hogy addig is, míg az építkezések megindulhatnak, kamat veszteség, vagy egyéb ily értelmű károsodás a város közönségét nem éri". A polgármester „megnyugtató válaszát" mind a képviselőtestület, mind az interpelláló képviselő egyhangúlag tudomásul vette.

36 MNL JNSzML V. 400. Szolnok város képviselő-testületének iratai 3693/1926. kgy. sz. 1926. február 26.

Az új városkép átalakításában, a turisztikai vonzerő növelésében a Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésével összefüggésben nagy jelentőséggel bírt a városi Tisza-part rendezése is. A város felőli, a Tisza-hídtól a déli iparterületig húzódó partszakasz kövezésének és rakparttá alakításának terveit még a századfordulót követő években elkészítette a szolnoki folyammérnöki hivatal. A terveket a kormányzat elfogadta, a kövezéshez szükséges anyagok jelentős részét Szolnokra szállították és a munkálatokat 1910-ben meg is kezdték, de a háború kitörése miatt a rakpart kövezése befejezetlen maradt. A háború után megváltozott geopolitikai helyzetben az árvízvédelem kérdése a határtól egyébként meszsze fekvő alföldi települések életében is felerősödött. Ennek oka - a városi képviselőtestület nem kevés keserűséget rejtő véleménye szerint - abban keresendő, hogy „a trianoni békeszerződéssel a Tisza foly ónak felső folyása és ezen felső folyás mellett lévő állami véderdők román és cseh kézre kerültek és ezen véderdők nevezettek által sokszor hangoztatott kultúr fölényhez méltóan mind kivágattak és megsemmisíttettek" a máramarosi hegyekben meginduló hóolvadás a Tisza gyors áradását és egyre gyakoribb, illetve egyre jelentősebb tavaszi árvizeket eredményezett, aminek következtében a szolnoki déli iparterületnél lévő partszakasz meggyengült, a folyó a Tószegi út és a dohánybeváltó közötti partot alámosta. Az 1924-es tiszai árvíz már igen komolyan veszélyeztette a város alacsonyabban fekvő iparterületét, ahol csak ideiglenes védművekkel sikerült a gyárakat és munkáslakásokat megvédeni. Ezért 1925-ben Szolnok város közgyűlése újból napirendre tűzte és megtárgyalta „a Tisza folyónak Szolnok város felőli partrészletének rakparttá való kiépítési munkálatait". A képviselőtestület 74