Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai
az előterjesztést „teljes egészében egyhangú örömmel és lelkesedéssel magáévá tette" és felkérte Almásy Sándor főispánt és Kenéz Béla nemzetgyűlési képviselőt „ezen Szolnok város életében nagy fontosságú intézkedés megvalósításának támogatására"?7 A városi partszakasz kövezését és megerősítését még időszerűbbé tette a külföldi kölcsönből felépítendő Tisza-parti fürdő és szálloda beruházása is, hiszen „a fürdő építése, mint az ezzel kapcsolatos tiszaparti (sic!) sétánynak létesítése csak akkor oldható meg tökéletesen, ha a fentebb említett part alámosás megakadályoztatik, illetve [...] a kőburkolattal ellátott Tiszapart kiépíttetik". Szolnok város korabeli vezetése a Tisza Szálló megépítését és a Tisza-part rendezését, parkosítását egymástól elválaszthatatlannak tekintette. Mindez a városkép jelentős átalakítását, a folyópart hosszabbtávú közcélú és idegenforgalmi hasznosítását is előrevetítette. A városi tanács és a fürdőépítéssel megbízott bizottság a Tisza-part általános rendezése és parkosítása érdekében 1925 őszén felvette a kapcsolatot Rerrich Bélával, a fővárosi kertészeti iskola igazgatójával, aki megbízást kapott a szolnoki Tisza-part Tisza-hídtól a református templomig terjedő szakasza, valamint a régi búzapiaci rész parkosításának tervezésével és kivitelezési munkálatainak ellenőrzésével. A parképítési munkákat a város saját erőforrások bevonásával kívánta biztosítani, a tervezést és a szakmai felügyeletet bízta szakemberekre. A park megépítésének költségeit a városi tanács javaslata alapján ugyancsak a külföldi kölcsönből kívánták finanszírozni, mert úgy ítélték meg, hogy „ezen parkírozás keresztül vitele a fürdő és szálloda építésével kapcsolatosan vált elkerülhetetlenül szükségessé".38 A képviselőtestület a park megépítéséhez szükséges 340 millió koronás költségkeret felhasználására és igény szerinti kiutalására elsöprő többséggel felhatalmazta a városi tanácsot. 1926 elejére a parkosítási munkálatokkal olyan jól haladtak, hogy a kert állandó öntözésének biztosításához szükséges készülékről is gondoskodni kellett. A képviselőtestület döntése értelmében az öntözőberendezés 250 millió koronás beruházását városi költségvetés terhére indították el. Az öntözőrendszer kiépítéséhez szükséges csővezetéket szolnoki vízvezeték szerelő vállalkozás biztosíthatta, az öntözővizet pedig szivattyú segítségével a Tisza folyóból nyerték.39 Az 1926-ban megindított városi nagyberuházások jelentősen megterhelték Szolnok költségvetését, s azok finanszírozása csupán a külföldi kölcsön, illetve a 40%-os kulcsra emelkedő városi pótadó révén vált biztosíthatóvá. így nem véletlen, hogy 1927-ben a „a fürdő-szálloda építkezéssel kapcsolatosan létesített tiszaparti park 38.126 pengő 99 fillér kiadását a külföldi kölcsönnel meg kellett térítenünk, [így] pótköltségvetés összeállításának szükségessége merült fel" .40 37 MNL JNSzML V. 400. Szolnok város képviselő-testületének iratai 18153/1926. kgy. sz. 1926. október 18. 38 MNL JNSzML V. 400. Szolnok város képviselő-testületének iratai 15772/1925. kgy. sz. 39 MNL JNSzML V. 400. Szolnok város képviselő-testületének iratai 1110/1926. kgy. sz. 40 Polgármesteri jelentés Szolnok R. T. Város 1927. évi közigazgatási ügymenetéről és a közállapotokról. (Összeáll. Kerekes Sándor városi főjegyző) Szolnok, 1928. 42. pp. Mindezek mellett és ellenére Szolnok esetében az 1920-as évek közepére egy olyan - a vármegye és a kormányzó által is támogatott - nagyszabású városfejlesztési program rajzolódott ki, amelynek egyaránt szerves részét képezte a külföldi hitelek felvételére alapozott - a városszerkezet átalakítását, az úthálózat bővítését, a belvárosi utcák burkolását, aszfaltozását, a villamos távvezetékrendszer kiépítését és a városi bérház megépítését is 75
