Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai

tározó szerepet játszott a modern közlekedési eszközök - a személy gépkocsi, az autóbusz, valamint a repülőgép - megjelenése, amely nemcsak személyesebbé és rugalmasabbá tette az utazást, de amelyek segítségével a korábban nehezen megközelíthető, még a kontinen­sen belül is egzotikusnak számító úticélok is elérhetőbbé váltak.48 A két világháború kö­zötti évtizedekben a turizmus mind szélesebb rétegek számára vált vonzóvá, az utazás a jómódú társadalmi rétegek életformájává vált. 1920 után mind több európai kormányzat ismerte fel a nemzetközi és belföldi turizmus nemzetgazdasági jelentőségét, így egyre több országban kezdték meg munkájukat, az intenzív propagandatevékenységet, illetve az ága­zati statisztikai adatfelmérést végző állami idegenforgalmi szervezetek. Magyarországon az első állami idegenforgalmi szervezetet, az Országos Idegenforgalmi Irodát 1918-ban hozták létre, majd egy évtizeddel később, 1928-ban létrejött az Országos Idegenforgalmi Tanács, egy évvel később pedig megalakult a Parlament Idegenforgalmi Bizottsága is, je­lezve, hogy a turizmus ágazatnak - bevételteremtő és országimázst közvetítő képessége révén - az állam is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonított. 48 LENGYEL Márton: A turizmus általános elmélete. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Fő­iskolája, Bp., 2004. 525. pp. Hivatkozott rész: 28-29. p. 49 A szórakozóhelyek. In: VIDOR Győző (szerk.): Szolnok. Fejezetek a város múltjából. Szolnok, 1927. 68-74. p. 50 KOVÁCS Alajos: Szolnok város népességének összetétele. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1932. évf. 5. sz. 327- 345. p. Szolnok esetében az 1910-es évekre - a város közlekedési, kereskedelmi és forgalmi sze­repköréből adódóan - a szállásadással és vendéglátással kapcsolatos tevékenység már je­lentős hagyományokkal bírt, a városnak több szállodája és étterme is volt, a társasági életnek - társadalmi rang és hovatartozás alapján - több közkedvelt színtere is volt, ame­lyeket azonban „a háború hosszú tartama és katasztrofális vége, a forradalom pusztító orkánja és a kommün és román megszállás kiheverhetetlennek látszó csapásai" jórészt tönkretettek, „az or­szágos gyász és a családok gyásza megölte a lelkeket, megölte a szórakozási vágyat".49 Az 1920-as évektől tapasztalható konszolidáció és fellendülés új társadalmi igényeket is hozott, ami az idegenforgalomból származó bevételek és az ágazatban foglalkoztatottak számának növekedésében is megmutatkozott. Az 1930-as évek elejére - a beruházásoknak és átala­kuló szerepkörnek is köszönhetően - a város dinamikusan növekvő lakosságszáma mellett a népesség foglalkoztatási szerkezetének átalakulása is felgyorsult, a szálloda- és a ven­déglátóiparban foglalkoztatottak száma Szolnokon elérte a 264 főt.50 A városfejlesztési el­képzelések körében 1925 után Szolnokon is jelentős hangsúlyt kapott az idegenforgalom, amelynek irányát a város adottságai alapján, a korszakra jellemző társadalmi igények, il­letve a hazai és nemzetközi turisztikai trendek mentén igyekeztek kijelölni. Magyarországon az első világháborút követően - a háborús veszteségek, az elhúzódó gazdasági stabilizáció, az infrastruktúra hiányossága, illetve a nemzetközi elszigeteltség miatt - a turizmus fellendülésére az 1920-as évek második felétől kerülhetett sor. A Mo­narchia felbomlása és a trianoni békeszerződés következtében a korábbi „belföldi" turiz­mus számos nagymúltú és kedvelt helyszíne - a tengeri fürdőhelyektől a magas hegyeken át a gyógyfürdőkig - elveszett, vagy nagyon nehezen vált elérhetővé az utazni vágyók számára. A továbbra is vonzó főváros mellett az utazási célok között egyre népszerűbbé, 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom