Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai
magában foglaló - infrastruktúra-fejlesztés, a szegényház, a bábaképző és az iskolák felépítésében manifesztálódó szociális, egészségügyi és oktatási intézményfejlesztés, továbbá a tiszai hajózás újra indítását, a repülőtér fejlesztésének és a Duna-Tisza csatorna megépítésének koncepcióját, a modern vágóhíd és gabonatárház felépítését tartalmazó ipari, forgalmi-csomóponti szerepkörbővítés, valamint a Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítését, a színház modernizációját, a Tisza-parti sétány és park kialakítását és a művésztelep támogatását is integráló kulturális, turisztikai desztinációfejlesztés. A kortársak is úgy értékelték, hogy az 1925-ös esztendő „a városfejlődésének másik fordulópontja", és „az 1910-es évek méltó folytatása" volt, amikor „a nehéz gazdasági viszonyok dermesztő öleléséből kilábaló, újult erővel pezsgő gazdasági élet szinte egy csapásra pótolni akarta az elmulasztottakat", és bár a meginduló látványos városfejlődés határai 1927-ben még korántsem látszottak, azzal az 1920-as évek végén egyre többen egyetértettek, hogy „Szolnokra nagy jövő vár".41 Ám az optimizmussal és magabiztossággal átszőtt korabeli elemzések is kénytelenek voltak elismerni, hogy a nagyvárossá való fejlődéshez szükséges belső erőforrások hiánya miatt „'Nagy Szolnok' képét mégis csak a külföldi kölcsönből emelt épületek körvonalazták ki markánsan".42 A nagyarányú beruházások révén - a fejlődés jellegéből eredő ellentmondások teljes feloldása nélkül - mind határozottabb formát kezdett ölteni az alföldi megyeszékhely Trianon utáni új gazdasági, kulturális, demográfiai és urbanizációs szerepköre. 1926-ban öntudatosan állapíthatta meg „Szolnok fejlődésének távlatai" című rövid írásában a város vezetője, hogy „A szenvedések minden poklát átélt szerencsétlen városunknak a fejlődés, a kultúra jegyében jelentkező élni akarása kellemesen feltűnő csalódást okozott azok számára, akiknek képzeletében Szolnokról alkotott képe az alföldi falu-városok szokványos típusa körül rögződött meg. "43 Az elért eredmények, a megkezdett fejlesztések tükrében döntő részben joggal állapította meg egy 1928-ban napvilágot látott, a város politikai, gazdasági és közéleti elitjét bemutató kötet, hogy „Dr. Tóth Tamás Szolnokja nem tíz évvel idősebb a háború Szolnokjánál, hanem kerek száz évvel. A régi tempó, a kezdeményezés és áldozatkészség békebeli megnyilvánulásai mellett is legalább ötven év kellett volna, hogy ott tartsunk, ahol ma, amikor nehéz feladat felsorolni, amit e néhány esztendőnek köszönhetünk. [...] ez a pár év a megállás nélküli munka, a szüntelen tervezgetés, a nagyratörő álmok, a nem szűnő lelkesedés időszaka volt. "44 A kortárs hírlapírók pedig erre a látványos városfejlődésre alapozva nevezték Szolnok „elsőpolgárát", dr. Tóth Tamás polgármestert „'Új Szolnok' építtetőj ének, 'Nagy Szolnok' álmodójának".45 41 GOÓR László: A nagyváros felé ívelő Szolnok. In: VIDOR Győző (szerk.): Szolnok. Fejezetek a város múltjából. Szolnok, 1927. 94-100. p. 42 Uo. 98. p. 43 SZABÓ Barna (szerk.): Szolnoki és Szolnokmegyei Almanach. Szolnok, 1926. 6. p. 44 HIRN László - ZSADÁNYI Oszkár (szerk.): Szolnoki Fejek. (Magyar Társadalmi Lexikon III.) Szolnok, 1928. 3. p. 45 Uo. 6. p. 76
