Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
A tanyás gazdálkodás intenzívebb és extenzívebb típusának különbsége a tanyai népesség számának mozgásaiban is visszatükröződik. A stagnálásra jó példa Kunszentmárton és Túrkeve esete, ahol a két helység abszolút számaiban is, és arányaiban is kevés az emelkedés. A tanyás gazdálkodás adatai a megyében és Magyarországon 1910-ben^6 Megnevezés Jász-Nagykun- Szolnok vármegye Magyarország Terület kát. holdban 912.469 15.348.268 A lakosság száma 373.964 6.492.407 A tanyás helységek száma 32 225 A tanyás helységek területe (kát. hold) 725.489 5.392.491 A tanyás helységek lakosainak száma 301.747 2.203.403 Ezek közül a külterületen élők abszolút száma 80.074 725.139 °/ /O 26 32 Külterületen lakik az összes népesség % 21 11 A kortársak által megfogalmazott szakirodalomban olvasható, hogy sokan a tanyás gazdálkodást tekintették olyan üzemi formának, amely bátran alkalmazta a tudomány eredményeit, foglalkozott a talaj javításával, gépeket használt, célszerű vetésforgót alkalmazott, mesterséges takarmánytermesztéssel lehetővé tette az istállózó állattartást. Ezek a megállapítások a megye nagybirtokos övezetének néhány nagybirtokára voltak inkább jellemzőek. Azonban a tanyás gazdálkodás a vármegyében nem érte el az eszményi szintet. Amennyiben kiléptek a korábbi, házi szükségletre folytatott termelés keretei közül és kisebb-nagyobb mértékben át is tértek az árutermelésre, ennek lehetőségei még korlátozottak voltak. A piaci lehetőségeket - a kevés kedvező helyzetű területtől eltekintve - a jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben a gabonakonjunktúra határozta meg. Ugyanis amíg feltörhető terület állott rendelkezésre, azt elsősorban mindenütt gabonatermelés alá fogták. Keleti Károly megállapítása illik a megyére is: „A szélsőséges extenzívitás éppen az Alföld jellegzetes tanyás gazdálkodású megyéire jellemző. Ez az extenzívitás abból állt, hogy mindenki - nagy- és parasztbirtokos egyaránt - arra törekszik, hogy minél nagyobb térről, minél csekélyebb munka mellett, aránylag lehető sok hasznot hozzon, ahelyett, hogy nagyobb munka- és tőkebefektetéssel kisebb területen érje el ugyanezt az eredményt. 46 Magyar statisztikai közlemények. Új sorozat 42. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Bp., 1912. 486. p. 47 KELETI Károly: Hazánk és népe. Pest, 1871.145. p. 58
