Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
A művelési ágak szerinti megoszlást vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy az első kataszteri felvétel (1856-1860) és az 1896 közötti időben a szántóföld területe 30-40%-kal nőtt, és majdnem mindenütt elsősorban a rét és a legelő, másodsorban a korábban hasznavehetetlennek (későbbi elnevezés szerint földadó alá nem eső terület) minősített területek rovására. Ez a Tisza mentén az ármentesítés, a talajjavítás egyéb módjai mellett több ezer hold művelés alá vételét jelentette. A Jászság északnyugati és északi részén elterülő termőföld, és a Tiszazug két nagy homokfoltjának eltüntetése nagyobbrészt paraszti erőfeszítés eredménye, és a tanyás gazdálkodás kiterjedése ezzel a meliorációs munkával áll összefüggésben. A legelők és a rétek feltörése is leginkább a paraszti szántóföldek állományát gyarapította. A tanyás gazdálkodású helyeken ez a két művelési ág a század végére nagyobbrészt el is tűnt vagy jelentéktelenné zsugorodott.48 48 BALOGH István: 1965.1. köt. 463. p. 49 SZŰCS Mihály: Mezei gazdaság alapvonalai. Debrecen, 1883. 594. p. 50 CSÁKY Gyula gróf: Mezőgazdászat! viszonyaink bajainak egynémely orvoslásáról. Bp., 1883.1-18. p. 51 TOLNAY Gábor: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Öcsödön az 1920-as évek végén. In: Agrártörténeti Szemle, 1975.1-2. szám. 173. p. 52 TOLNAY Gábor: Föld - ember - törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. század első felében (1895-1950). Szolnok, 2004. 180-184. p. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. p. 53 SZABÓ Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960. Szolnok, 1987.18. p. Szolnok megyei levéltári füzetek 10. Az 1880-as évektől a megyében termesztett növények a következők voltak: búza, rozs, árpa, kukorica, zab, kevés köles, répa (takarmány), lucerna, zabosbükköny, dohány, a homokos talajon burgonya. A növények termesztése kettős és hármas vetésforgóban történt. Legtöbb helyen a gabona és a kukorica váltotta egymást. A búza sokszor a terület felét, az őszi és tavaszi kalászos együttesen még a háromnegyedét is elfoglalta. Az üzemvitelben minden az állattartásnak volt alárendelve. Az évi munkabeosztást a jószág rendszeres legelő- és téliszállás váltása szabta meg. A gazdasági építkezésre is az általános extenzív jelleg nyomta rá a bélyegét. Jellemző, főleg a redemptus övezetben, hogy nagyszámú gazdasági épület nincs. Ennek oka talán az, hogy állandó elhelyezése sincs a jószágnak.49 A tanyás gazdálkodás magyarországi külterjessége ellenére sok közgazdász még mindig tőke- és munkaintenzívebb üzemi formának tekintette, mint a nagybirtokokon - elsősorban a bérlet formájában - hasznosított kincstári (koronauradalmak) és közalapítványi birtokokon folytatott gazdálkodást. Ezek megváltoztatása érdekében gróf Csáky Gyula azt indítványozta, hogy az ilyen nagybirtokot 20-40 holdas parcellákban kell felosztani és „parcellánként egyes kis földművelőknek bérbe adni, általuk azokra tanyákat építeni, és azonnal ésszerű belterjes gazdálkodást életbe léptetni".50 Példa erre Öcsöd esetében a gróf Vigyázó Ferencné (báró Podmaniczky Zsuzsanna) valamint báró Harkányi János és György nagybirtoka, amelyeket 30-30 kát. holdas parcellákra osztottak fel a 19. század végén,51 Dévaványa esetében pedig a Magyar Katolikus Vallásalapítvány 2.175 kát. holdas földbirtoka.52 Mindkét helység a megye nagybirtokos övezetébe tartozik, illetve tartozott, bár nem egyazon időben. 1950. január 28-án a két helység megyét cserélt.53 Gaál Jenő a környező megyék 59
