Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
Kunszentmárton és Túrkeve tanyai népessége 1869-ben és 1910-ben41 Helység Lakosság 1869-ben Lakosság 1910-ben összes fő tanyai összes fő tanyai fő % fő % Kunszentmárton 10.034 2.052 20,4 10.410 2.440 23 Túrkeve 10.969 2.038 18,7 13.097 2.733 21 A jobbágyfalvakban a tanyás gazdálkodás kiterjedésének legnagyobb akadálya a földesúri birtokjog és a jobbágyföldek elkülönítése volt. Az elkülönítést a nagybirtokos övezetben nem követte mindenütt a szétszórt paraszti parcellák egyesítése, a tagosítás sem. Balogh István már idézett tanulmányában meg van győződve arról, hogy a tagosítás csupán eszköz, amely lehetővé tette a paraszti gazdálkodásnak a hagyományos termelési rendszertől való elszakadását és az új, kapitalista forma kialakítását. Viszont a tagosítás sem vonta mindig maga után a tanyás gazdálkodás kialakulását, sőt a gazdálkodás intenzívebbé válását sem. Erre példának idézhető Nagykáta (Pest megye), ahol a másfél évtizeddel korábban végrehajtott tagosítás után sem történt változás a gazdálkodásban.42 Van azonban rá ellenkező példa is. Ehhez azonban tőkére is szükség volt. Lajosmizsét mint a jászberényiek (!) birtokát, pusztáját az 1860-as években tagosították birtokarány szerint. Hoitsy Pál írta Lajosmizséről:43 „Ahol 30 évvel ezelőtt néhány pásztor meg pusztabíró tartózkodott, ott ma 6000 ember lakik. Virágzó község emelkedett a puszta közepén és csak tanyája 539 keletkezett. Ahol harminc évvel ezelőtt nem tudták a földet másként, mint legelőnek értékesíteni, ott ma 15 ft haszonbért fizetnek egy holdért. A nép egyike a legélelmesebbeknek az Alföldön. Szorgalmasan míveli földjét és terményei fölöslegével ellátja a kecskeméti piacot is."44 41 BALOGH István: 1965.1. köt. 465. p. 42 Pesti Hírlap, 1858. 68. szám. 43 HOITSY Pál: A puszták. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben. III. köt. Bp., 1891. 44 Vö.: BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A jászkun autonómia. Szeged, 2005. (Dél-Alföldi évszázadok 22.) 257. p. és BÁRTH János: Tanyai település és építkezés Lajosmizsén. In: Jász Múzeum jubileumi évkönyve 1874-1974. (szerk.: Tóth János) Jászberény, 1974. 95-114. p. 45 LÁNG Lajos (szerk.): Magyarország gazdasági statisztikája. I-II. köt. Bp., 1884-1887.1. köt. 62. p. 1872 után következett be mind a Nagykunságon, mind a Jászságban az eddig legelőnek használt réti területek kiosztása és feltörése. Az egyes helységektől való nagy távolság miatt, legtöbb esetben a kisebb birtokosok szabadulni akartak parcelláiktól, amelyet azután a tehetősebbek összevásároltak, és az így megnövelt parcellákon majorsági jellegű tanyákat alakítottak ki. Ez a lassan elindult folyamat egészen az első világháborúig tartott. Az 1870-es évektől kezdve azonban a tanyás gazdálkodás figyelemmel kísérése kiesett a közgazdaság, a statisztika és a közigazgatás érdeklődési köréből. A korszak liberális gazdaságpolitikáját valójában nem érdekelte ez a kérdés. Ezért nem tartjuk véletlennek azt a tényt, hogy az utolsó alapos statisztikai felmérés a tanyákról, a tanyás gazdálkodásról 1869-ben készült.45 57
