Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
ként szereplő) vendégfogadó ismételt felépítését. A nádori hivatalhoz nyújtotta be a terveket és az építkezés 1430 forint és 13,5 krajcár összegű költségvetését 1843. július 17-i kelettel hagyta jóvá a nádor. Az árvizes évek miatt viszont csak 1845. február 20-án kötöttek szerződést a kivitelezésről Pschichistál János túrkevei építőmesterrel. E szerint a „tégla oszlopokra, 's stoukatourra készítendő folyosóval megtoldott" épület felépítését a vállalkozó 1250 forintért végezte el. A város csak a szükséges építőanyagot (téglát, meszet, vályogot, cserepet, polyvát és homokot) és a földmunkák elvégzéséhez elegendő munkást biztosított, minden mást a vállalkozó volt köteles beszerezni és a helyszínre kiszállítani. Abban is megállapodtak, hogy a fogadó szobái közül négy stukatúrra, ezek közül „3 deszka pádimentommal, a' többiek pedig gerenda - 's nád padolatra lesznek készítendők",131 A város a munkálatokhoz még az 1845. év folyamán 80.000 égetett téglát, 20.000 cserepet, 210 görbe cserepet, 120 kila meszet biztosított, a vendégszobákba pedig három öntöttvas kályhát vásárolt.132 Az épület a következő évben már készen állt.133 Az 1848-49-ben lezajlott háborús időszak ide-oda vonuló csapatokat, nemzetőri és katonai egységeket hozott a debreceni útra. Az ezek által okozott kár még kisebb összeggel kijavítható volt.134 A későbbi események viszont megmutatják, hogy a közlekedés és az áruszállítás fejlődésében milyen óriási jelentőséggel bírtak a folyószabályozás első eredményei és a szolnok-debreceni vasútvonal 1857 november végi megnyitása. Még két év sem telt el ugyanis, amikor Varró László főbíró maga tett indítványt a közgyűlésnek az Ágota csárdával kapcsolatban, ami véleménye szerint „a' vasút megnyílta következtében többé jövedelem forrásul nem szolgálhat 's a községnek évenkint tetemes költségibe kerül - elbontassék és [építőanyagai] a hellybeli ref egyháznak egy leányiskola építésre adassanak”,135 Később elálltak a javaslattól, mert a csárda még 1862-ben is létezett, s azt is tudjuk, hogy az utolsó csapiárosa H. Ferenczi Sándor volt. De ebben az évben már elrendelték az eladását, aminek megtörténte után, ahogy mondani szokás, még csak „híre sem maradt"ő3e A karcagi öregektől sokat gyűjtő Szűcs Sándor író-néprajzkutató sem hallott róla, legalábbis egyetlen írásában sem találkozunk a nevével. 131 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1845. február 20.110. 132 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1844. március 4.138. sz.; 1845. február 20.110. sz. 133 MNL JNSzML Jk. Kr. ir. közgy. iratai 1846. 134 ELEK György: Egy város a hátországban. Karcag, 1998.101. p. 200. sz. jegyzet. 135 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1859. szeptember 4. 889. sz. 136 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1862. augusztus 21. 725. sz. és Az ágotai csárda utolsó napjai. In: Karcagi Hírlap (XXXI. 109. sz.) 1935. szeptember 17. 2. p. Ágota csárda A püspökladány-karcagi határ legszélére épült, püspökladányi illetőségű „Szent Ágotái vendégfogadó" viszont az út forgalmának visszaesése ellenére egészen 1936-ig életben maradt. A nevezetes csárdát igazából a karcagiak építették 1725-ben a halom mellé, közel a hortobágyi átkelőhöz. Az akkor már jóval több, mint kétszáz éve bizonytalan tulajdonú területtel azonban most sem volt szerencséjük, mert Ágota-pusztának ez a része Ladányhoz tartozott. Amikor pedig a villongás 1733-ban újból felparázslott, a m. kir. uradalom tiszt38
