Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
tartója felgyújtatta és elpusztíttatta a vendégfogadót.137 Az összetűzés és a bizonytalan határ ügyében vizsgálat indult, ami majd csak az 1750-es években ért véget. A vitát rendezték, ám az Agota-halom egy része, a híd és a Hortobágyon innen eső területekből egy darab Püspökladányé maradt. Ezen a m. kir. kamara mint püspökladányi földesúr, még az 1730-as évek közepén új vendégfogadót építtetett, amit aztán a híd vámjával és az itteni legelő használatával együtt rendre haszonbérbe adott.138 Az 1757. évi leltár is elárulja, hogy a csárdát a földesúr vendégfogadónak építtette. Az inventárium szerint a teljes egészében égetett téglából emelt épületben a csárdás lakása mellett öt szoba, két konyha, két kamra volt. A szobákban zöld csempéből rakott cserépkályhák biztosították a meleget, az ablakokat vasrostély védte. A nagy ivó egyik ajtaja a halom, a másik a Hortobágy felé nyílott, odabenn öt asztal, néhány szék és több lóca várta a vendégeket. A halomba mélyített nagy pincében 2000 vödör bor fért el.139 A debreceni országút a Hortobágyon túl kettévált és egyrészt Nádudvar-Szoboszló-Debrecen felé, másrészt Püspökladány-Báránd-Kaba érintésével Erdélybe vitt. Az átkelő jelentős átmenő forgalma tehát jó jövedelmet biztosított. A vasút, majd a karcag-püspökladányi út megnyitása után áthelyeződött forgalom az ágotai bevételeket is leapasztotta, a 19. század második felétől, a rét majd a legelő felosztása után kiépülő tanyavilágban élők és a puszta pásztorai, időszakonként pedig a karcagi vásárra igyekvő nádudvariak látogatták. Utolsó bérlője a karcagi Majoros István volt.140 A 137 KISS József 1992. 97. p. 138 KECSKÉS Gyula 1974.168-170. p. Az uradalom ezzel kapcsolatos felhívásai a karcagi jegyzőkönyvekben is olvashatók. 139 Uo. 140 Az ágotai csárda utolsó napjai. In: Karcagi Hírlap (XXXI. 109. sz.) 1935. szeptember 17.2. p. Majoros a riportban kocsmáros elődei közül Perge Gergely, Szentesi János és Dobrai József nevére emlékezett. 141 Szűcs Sándor írja, hogy a pincében „negyven egynéhány" emberi csontvázat és II. József korabeli pénzeket találtak. A hírt a pincében talált csontvázakról a korabeli laptudósítás is megerősíti. Lásd: 137. sz. jegyzet. 142 Lebontják azt a csárdát, ahol Rózsa Sándor mulatott. In: Karcagi Hírlap (XXXI. 105. sz.) 1935. szeptember 7.2. p. két évszázadig zajló csárdái életről a karcagi halotti anyakönyv egy-egy bejegyzése hagyott ránk sokat sejtető epizódokat, a fogadó sötét titkai pedig az épület és a pince 1935. évi bontása során tárultak fel141 és magyarázattal szolgálnak arra, hogy miért kapta a szomszédos Bengecseg határrész egyik nagy kiterjedésű nádasa a Tolvajos nevet. A nevekkel, betűkkel televésett, 4 ujjnyi vastagságú asztallapja a debreceni múzeumba került.142 Az Ágota-halom, mellette a gátőrház és épületei 39
