Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
A táblázat adataiból kiolvasható, hogy még az alföldi viszonylatban komolyabban iparosított Jászberényben is csak kevesebb, mint harmada volt ipari munkás a Munkásőrség állományának, ugyanez a semmiféle komolyabb nagyiparral nem rendelkező Jászapátiban csak minden nyolcadik munkásőrre volt igaz. Valódi, munkásokból álló Munkásőrségről beszélhetünk viszont a megyeszékhelyen, ahol a testület tagjainak közel 2/3-át a munkásság köréből válogatták ki (lásd 1957-es adatok). Mindkét egység esetében - és a szolnoki zászlóaljnál is - magas az alkalmazottak aránya, míg értelmiségieket csak elenyésző számban találhatunk a munkásőrök között. A korszak jellegéből adódóan természetesen ott voltak a sorok között a vezető pártfunkcionáriusok és tanácsi vezetők is, bár rájuk több jelentésben sok volt a panasz, mert túlvállalták magukat és sok foglalkozáson nem tudtak (vagy nem akartak) megjelenni. „A munkásőr elvtársak túlterhelése is nagy. Nem ritka az olyan elvtárs, akinek 4-6 megbízatása van. Különösen meg vannak terhelve a társadalmi parancsnokok. A parancsnokok között 16 elvtárs van, aki még a parancsnoki beosztása mellett párttitkár, vagy függetlenített pártfunkcionárius. A nagy megterhelés miatt egyesek a leszereléshez folyamodnak. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a pártbizottságok nem hajtották végre a megyei párt-végrehajtó bizottság határozatát, nem rendezték a pártmegbízatásokat.7,139 A munkásőrök kiválogatásánál eleinte elsősorban párttagokat vettek figyelembe, bár - amint korábban láttuk - átcsúsztak a rostán pártonkívüliek is. Később egyre magasabb számban kerülhettek be pártonkívüliek a testületbe, de még 1961-ben is csak 6,3% volt az arányuk. Noha a Munkásőrségbe a kezdetektől fogva beléphettek volna nők is, az akkor 1900 fős állományból mindössze 11-en voltak a női munkásőrök.140 139 MNL JNSzML XXXV. 1. f. 3. fcs. 75. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről, pártirányításáról. 1959. május 8. 140 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1961.14. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről. 1961. június 20. 141 Vö. KISS Dávid. A Munkásőrség első éveiben mind országos szinten,141 mind megyei szinten komoly gondot jelentett a magas fluktuáció. Igen nagy volt a kilépők száma, illetve sokakat fegyelmi okokból (elsősorban az iszákosságból adódóan) kellett kizárni. Még csak két éve és két hónapja állították fel a Munkásőrséget Szolnok megyében, máris 428 fő volt a kilépett, illetve kizárt munkásőrök száma. Ez - figyelembe véve a jelentés idején meglévő 1611 fős teljes létszámot - azt jelenti, hogy e rövid idő alatt minden negyedik alapító munkásőr helyett már valaki más szolgált a testület kötelékében. A teljes fluktuáció 26,6%-os volt. A 428 távozó közül a legtöbben önként kérték a leszerelésüket (209 fő), míg 174 munkásőrt fegyelmi úton bocsájtottak el. Viszont közülük mindössze ketten kerültek bíróság elé, ami alacsony szám, tekintve, hogy sok volt a lőfegyverrel elkövetett rendkívüli esemény. A kilépők közül 37 fő átjelentkezett valamely másik megye Munkásőrségébe, hárman sorkatonai szolgálatra vonultak be, 3 munkásőr meghalt, míg ketten börtönbe kerültek. A jelentés kiemeli, hogy mindez egyértelműen a kiválogatás hibájából történhetett így, amikor sokan csak egyfajta felbuzdulásból jöttek ide. A legmagasabb fluktuáció egyébként a tiszafüredi járásban volt: itt az alig több mint 2 év alatt száz munkásőr cserélődött le, ami az állomány 82,12%-át (!) jelentette. De a szolnoki zászlóaljnál is 40,57%-os volt a fluktuáció. A megyei pártvezetés folyamatosan elégedetlenségének adott hangot a Munkásőrség elégtelen pártirányításával kapcsolatban. Ennek egyik okaként azt adták meg, hogy az 204
