Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
egyes járási és városi pártbizottságok nem tanulmányozták rendszeresen azt a helyi munkásőr alakulatot, amely elméletileg a helyi párttitkár irányítása alatt kellett volna, hogy álljon. A MOP, a MÖM, illetve a megyei pártvezetés felületességéből adódóan a járási és városi pártbizottságok sokszor nem is kapták meg a Munkásőrségre vonatkozó párthatározatok mellett a legfontosabb utasításokat, emiatt olyan helyzet alakult ki, mintha a Munkásőrség nem a pártbizottságok irányítása alatt állt volna. A függetlenített parancsnokok sokszor továbbra is elsősorban katonának tekintették magukat, mintsem pártmunkásnak: a foglalkozásokon a katonai egyenruhájukat hordták és katonai rendfokozataikat használták.142 Az előírt „parancsnok elvtárs" megszólítás helyett a hivatásos tisztek rendfokozatuk szerinti megszólítást vártak el, akárcsak a honvédségnél.143 142 MNL JNSzML XXXV. 1. f. 3. fcs. 75. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről, pártirányításáról. 1959. május 8. 143 KISS Dávid 86. p. 144 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 87. ő. e. 1959. Jelentés a kiképzési év beindításának tapasztalatairól. 1959. szeptember 26. 145 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 87. ő. e. Az MSZMP Szolnok Megyei Végrehajtó Bizottságának nyílt levele a Munkásőrségben szolgálatot teljesítő valamennyi kommunistához. 1959. október 8. Korábban már szóltunk róla, hogy az egyes foglalkozásokról igen nagy számban maradtak távol a munkásőrök, élükön a túlterhelt funkcionáriusokkal. Arról, hogy a helyzet nem nagyon akart javulni, Gila Pál 1959. szeptemberi jelentéséből is megbizonyosodhatunk. A megyei parancsnok szerint továbbra is tűrhetetlenül magas volt a kiképzésről hiányzók száma. Átlagosan a munkásőrök 25%-a nem jelent meg a foglalkozásokon, szerinte a többségük igazolatlanul, de Tiszafüreden ez a szám a 30%-ot is meghaladta (míg a legalacsonyabb hiányzással bíró Mezőtúron is 15% volt ez az érték). Akkoriban sokan maradtak távol a mezőgazdaság átszervezésében való részvételükre hivatkozva (a munkásőröket valóban sokszor igénybe vették agitátornak). Az is igaz, hogy a kiképzéseken - a szervezetlenségből fakadóan - sok volt az üresjárat. A parancsnokok maguk is rendszeresen késtek, ami melegágyát jelentette a fegyelmezetlenségnek. A felkészületlen parancsnokok többször gyenge színvonalú előadásai érdektelenséget szültek. Gila Pál elmarasztalóan szólt a szolnoki zászlóalj parancsnokáról, aki állítólag politikamentes, rendszertelen és logikátlan foglalkozásokat tartott. Tegyük hozzá, hogy a két parancsnok nem állt jó viszonyban egymással. Gila szerint többen félreértették a nemzetközi helyzetet (Hruscsov leszerelési beszédére gondolva) és úgy gondolták, csökkenni fog a fegyveres erők szerepe, erre hivatkozva leszereltek.144 A felsorolt hibák kiküszöbölésére a megyei pártvezetés rendkívüli egységgyűléseket rendelt el, míg Czinege Lajos szokás szerint nyílt levélben fordult a munkásőrökhöz. Ebben elismerte, hogy a kollektivizálás felfuttatása miatt sokan engedéllyel hiányozhattak a foglalkozásokról. Élesen támadta viszont azokat, akik a szovjet pártfőtitkár beszédéből „helytelen" következtetéseket vontak le. Szerinte ezek a munkásőrök nem értették meg, hogy a leszerelés csak mindkét fél őszinte jóakaratával valósítható meg.145 Korábban már szó esett arról is, hogy egyes munkásőrök nem tartották eléggé radikálisnak az MSZMP irányvonalát és keményebb politikát vártak volna el a párttól. Egy 1960-ból származó jászberényi jelentés szerint folyamatosan azt hangoztatták, hogy nem lett volna szabad az 1956-os események kapcsán elítélt személyek közül 205
