Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
kezdték el, de a közelben lévő földjeiket a csárdánál megszálló utasok jószágaitól féltő kunhegyesiek októberben levélben szólították fel Karcagot az építkezés leállítására. Kifogásolták, hogy a kocsma túl közel van a határhoz és mivel nagyon kicsi legelőt mértek ki hozzá, a közeli kunhegyest kaszálóban óhatatlanul is kár esik majd, a vásározóktól várható bevétel viszont csak Karcagnak hoz hasznot. Szép szóval kérték a szomszéd város jóindulatát. A karcagi tanács azonban - ahogy írják - „semmi kedves választ nem küldött", ezért került az ügy végül a nagykun kapitány elé. Feltehetően ez utóbbi szavára álltak el a karcagiak az eredeti tervtől és a csapszéket a féltett kaszálótól távolabb húzták fel.38 38 Lásd 39. sz. jegyzet. Az új kocsmának az errefelé fekvő karcagi tanyák gazdái sem örültek. Ők a tanyán lakó szolgák dorbézolásától tartottak. 39 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1805. június 4.314. sz. A pincét, a kéményt és a helyiségeket Bagi Mihály kőműves vállalta felépíteni 40 Rft-ért és két véka búzáért, a vertfal elkészítését és a vályogmunkákat Tóth Pál kapta meg 120 Rft és 3 köböl búza fizetséggel. 40 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1805. június 10. 318. sz. és 1805. szeptember 16. 430. sz. 41 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1791. január 12.43. sz. A csapiár tolvajságba vagy orgazdaságba keveredett. Ugyanez játszódott le majd' negyedszázad múlva. A karcagi tanács 1805 nyarán „a' Vén Tibotzi Csárda" helyén „alkalmatosabb Vendég Fogadóval" (vendégszobákkal) bővített új csapszék építését határozta el. Az épület hosszúsága 9 öl (17 méter), szélessége 3,5 öl (6,6 méter) volt, benne egy vendégszobával, „bor ivó Házzal", a csárdás szobájával, kamrájával, bormérő helyével, valamint egy 8,5x4 méteres pincével.39 A bajt most is az okozta, hogy az új létesítmény helyét a kunhegyest határhoz közel, mindössze 84 ölnyire (mintegy 160 méternyire) mérték ki. A kunhegyest elöljárók azonnal protestáltak. A kifogásaik szinte a két évtizeddel korábban elhangzottak voltak: 1. a csárdának nincsen elég legelője, ezért 2. a közelebb eső kunhegyesi kaszálókat és az errefelé levő tanyaföldeket nem lehet majd megőrizni a kártételtől. A harmadik pontban az 1782. évi esetre hivatkozva kérték a határozat felülbírálását és a csárda máshová építését. A karcagi elöljárók véleménye szerint viszont az építkezéstől elállni nem lehet, mert például az új létesítmény nem csak ,,a' Kunhegyes felől Kardszagra jövő Ország Úttyán járó útasoknak, hanem... a' kik Madaras és Abád felől Kis Újszállás és Kenderes felé útaznak" is igen hasznos lesz. Megnyugtatásként azt is közölték, hogy a csárdához tágas legelőt szándékoznak adni, sőt a csárdás földilletményét is ott fogják kimérni, tehát sem vigyázatlanságtól, sem az állatok elkóborlásától nem kell félni. A csárda és az egyszobás fogadó fel is épült. A kunhegyesiek „kedvetlenül" fogadták ugyan, de mindössze annyit kértek, hogy a karcagi elöljáróság „annyi messzeségre, a' mennyire a' Tiboczi Pascuum a' Kunhegyesi Határ mentében kiterjed, a' Kunhegyesi részt, vagy is a' Határ mentét árkoltassa fel, hogy az útasok Jószágai azon által ne mehessenek... " Ezen felül pedig főként vásárok alkalmával úgy a kunhegyesi, mint a karcagi hadnagyok és csőszök figyeljenek az utasok jószágaira. A véletlenül mégis a kunhegyesi kaszálóra tévedő állatokat kötelesek Kunhegyesre behajtani.40 A szomszédok félelme nem volt alaptalan, mert a Tíbuczi csárda állásában is nagy volt a forgalom. Erre mutat az is, hogy 1791 januárjában egy vizsgálódó deputáció az előző szűk esztendő ellenére is „130 apró portiókba kötött csomó szénát" talált Bézi Ferenc csapiár keze alatt.41 19
