Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
munkásőr parancsnoksághoz, felsőbb pártszervekhez és minisztériumokhoz, hogy amenynyiben biztosítják számukra a fegyvert, ők felszereléssel és ruhával már el tudják látni a saját munkásőrségüket.12 A MOP a kérést még 1957 decemberében elfogadta, így a megyei parancsnok 1958 januárjában már arról számolhatott be a megyei VB-nek, hogy újabb 320 fővel emelkedett a munkásőrök megyei létszáma (a MOP így is csak csökkentett létszámemelkedést engedélyezett). Tehát az eredeti 1067 fő helyett 1687 fő munkásőr teljesített szolgálatot a megye területén. Ez azt jelentette, hogy a szolnoki járás területén újabb 4 szakasz, a kunhegyest járásban 2, a jászberényi és a kunszentmártoni járásban pedig egy-egy új szakasz állhatott fel. Az addigi 9 fő függetlenített parancsnoki állomány pedig 13 főre emelkedett a megyében.13 12 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 4. d. 1957. Szolnok város. A Szolnok megyei Munkásőrség létszámának felemelése. 13 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958. 33. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről. 1958. január 5. 14 KISS Dávid 86. p. 15 1964-ben a Szolnok megyei Munkásőrség személyi állománya az alábbi képet mutatta: munkás (ipar és mezőgazdaság): 50%, tsz-tag: 26%, alkalmazott: 18%, értelmiségi: 3%, egyéb: 3%. Forrás: MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 16 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 5. d. Jelentés a munkásőr zászlóaljnál folyó politikai és fegyelmi munkáról. 1957. augusztus 12. 17 MNL JNSzML XXXV. 1. f. II. fcs. 30. ő. e. Az egységeknél fennálló hiányosságokról. Gila Pál, 1957. június 5. A kezdeti idők kapcsán a Munkásőrség társadalmi állományának összetételéről országos szinten is meglehetősen keveset tudunk.14 Az első évekből Szolnok megye kapcsán sincsenek összesített adatok, csak 1964-ből ismerünk a megye teljes személyi állományára vonatkozó információkat.15 Az egyes önálló egységek vonatkozásában viszont már vannak a korábbi évekből is statisztikák. A megye legjelentősebb munkásőr alakulata, a szolnoki zászlóalj esetében például már az 1957-es esztendőre vonatkoztatva is találni kimutatást. Ebből megtudható, hogy az alakulat 60%-a munkásokból, 30%-a alkalmazottakból, illetve 5-5%-a parasztokból és értelmiségiekből állt. S hogy kizárólag párttagokat vettek fel az első időkben, azt jól mutatja, hogy ez a jelentés kifejezetten hibaként értékelte, hogy két fő pártonkívüli jelentkezését is elfogadták a kiválogatásnál úgy, hogy nem néztek utána, valóban párttag-e az illető. Az egyikük felvételénél elegendő volt annyi, hogy a felvételét kérő személy azt állította, miszerint a párttagsági felvétele már folyamatban van. Tény, hogy mindkét pártonkívülit azonnal elbocsájtották a testülettől. Az már csak természetes, hogy akinek csendőr, vagy nyugatra költözött családtagja volt, nem vették fel munkásőrnek. Azt gondolhatnánk, hogy aki a karhatalomból érkezett a Munkásőrségbe, a legfegyelmezettebb kommunisták közé kellett, hogy tartozzon. Azonban úgy néz ki, ez nem így volt. Ugyanis a szóban forgó 1957-es jelentés éppen a volt karhatalmistákat nevezi meg olyan személyeknek, akik néha vonakodnak végrehajtani a parancsokat, lazítva így a szolnoki alakulat általános fegyelmi helyzetén.16 A Munkásőrség személyi állományának kiválogatása a hatalom szempontjából egyáltalán nem volt hibátlan. Ezt támasztja alá, hogy a pártvezetés többször is hangsúlyozta, miszerint nem odavaló elemek is bekerülhettek a testületbe. Előfordult, hogy „ volt Horthy detektív felügyelő családjába tartozó személyek" is felvételt nyertek és ez csak utólag derült ki.17 Volt, akit csak a fegyverszerzés, másokat egyéb 162
