Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években
Központi Vezetőség) nevében szólt, gúnyolódott a kulákokon, és hangsúlyozta, hogy az új intézkedések ellenére azért igazán semmi sem fog változni például a munkafegyelem szigorú ellenőrzése vagy a termelőszövetkezeti mozgalom területén. A két beszéd tónusának kontrasztja még a nem vájt fülűek számára is érzékelhető volt. Erre született az a jelentéskészítői reflexió, hogy „ßz ellenség Nagy Imre elvtárs és Rákosi elvtárs beszédét két különbözőnek [...] igyekszik feltüntetni. Azt magyarázza területünkön még mindig az ellenség, hogy Nagy elvtárs által elmondott program az nem a kommunistáknak a programja, azt magyarázza, hogy az a kormányprogram a parasztság programja, mely ellentétes pártunk politikájával. "45 45 MNL JNSzML XXXV.42/a-l. MDF Jb Pb jkv. 1953. április 22. - 1953. december 31.101. p. 46 Uo. 47 Uo. 102. p. 48 Uo. 91-92. p. 49 Uo. 93. p. Mivel minden politikai beszédet kötelező jelleggel hallgattattak és „vitattattak" meg, ezért Nagy Imre beszéde után is lehetőségük volt az egyes üzemi vagy termelőszövetkezeti dolgozóknak reflektálni annak egyes pontjaira. Eddig azonban minden valós önkritikától mentes irreális gazdaságpolitikai víziókról és konstruált ellenségekről hallhattak, amire a kötelező sablonválaszokat kellett adniuk: egyetértenek Rákosi/Gerő elvtárssal. A Nagybeszéd azonban új helyzetet teremtett, azután valódi kérdések fogalmazódtak meg a hallgatóságban, amire az egyes alapszervezeti titkárok nem is tudtak kielégítően válaszolni. De a VB-nek sem volt egységes valóságmagyarázó narratívája, és a megyétől még nem érkezett interpretációs útmutató46 - feltehetően azért, mert még a megyénél is folyamatban volt a nem várt fordulat feldolgozása és nyilvános tálalásának megalkotása. Emiatt is fogadták az elkötelezettebb párttagok nagy örömmel a Rákosi-beszédet, mert úgy érezték, hogy az első titkár tisztázott minden bizonytalanságra okot adó kérdést, ismételten rámutatott az ellenségre - vagyis újból helyreállt a világ rendje.47 Több bizottsági tag is beszámolt arról, hogy a Nagy-beszéd elhangzása óta az üzemekben lazult a munkafegyelem, a dolgozók azzal érveltek, hogy mivel megszűnt a pénzbüntetés, nincs értelme túlhajtaniuk magukat. A munkaverseny is megtorpant, mivel az augusztus 20-ára való termelési felajánlások meg sem közelítették az előző évit - ez pedig a folyamatos növekedést kommunikálni kívánó Pártnak komoly problémát jelentett. A téeszcséknél még súlyosabb volt a helyzet, ott már szabályos munkakerülés állt elő: az emberek elszöktek a kijelölt mezőgazdasági gépek mellől, és többen be is jelentették a kilépési szándékukat.48 De még egyes ipari munkások is a szerszámaik visszaadását követelték.49 A további problémáknak a pártirányítás erősítésével akarták elejét venni. Az üzemeket felosztották az adott alapszervezetek vezetőségének tagjai között, akiknek a feladata a bűnbaknak kikiáltott dolgozók röpgyűlésen való közszemlére tétele és megszégyenítése volt. A mű- és üzemvezetők eltérő, de a VB által minden esetben hibásnak ítélt módon reagáltak a számukra szokatlan jelenségre: arra, hogy a beosztottjaik a legfelsőbb pártvezetésre hivatkozva mondanak ellent nekik. Volt, aki keresetlen hangon próbálta rendre utasítani a dolgozóit, más hazaküldte a munkaközbeni hibát vétőket, megint más nem 142
