Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSIKÓS GÁBOR: Redempciós mozgalom a korabeli jász sajtóban
Ez utóbbi kérdés különösen fontosnak tekinthető, mivel a mozgalom létjogosultságát kérdőjelezte meg. Nem éppen attól szép és szent ez a szabadságharc - ahogy Vágó Pál hivatkozott rá - hogy nem kér viszonzást? Érezték a kérdés súlyát a korabeli résztvevők is, köztük Vágó Pál, aki írásában maga is törekedett a kérdés megválaszolására. „ Sokan - a jogászok - e kérdéshez szólva elévülésről beszélnek. Nézetem szerint ez ügynek csupán pénzbeli kielégítés vagy leszámolás útján való elintézése évülhetett el, de nem évült el az a kérdés, volt-e joga a nemzet egészének konfiskálni egy jogot, az önállóságot, amelyet nem ő adott, hanem a jogosult tiszteletreméltó eszközökkel szerezte meg... ” Vágó szerint az igazságtalan eladás a trón és állam erős oszlopának számító Jászságot ellenzékivé tette.65 65 Jászapáti és Vidéke III. évfolyam 22. szám - 1904. június 5. 66 Nagy-Kunság XXIX. évfolyam 26. szám - 1904. június 26. 67 SZENTESI TÓTH Kálmán: Karcag T. Város polgármesterei, Adatok Karcag város történetéhez. Kertész József Nyomdája. Karcag, 1928. 27. p. A cikk megjelenésének idején, 1904 júniusában Hermán Ferenc és Kele József már Karcagon tartózkodott, ahol redemptus gyűlés keretében buzdították a nagykunok csatlakozását. Túrkeve, Karcag és Kisújszállás be is jelentette társulását, de a többi kun község egyelőre távolmaradt. Sőt, az ülés folyamán még Karcag részvétele is megkérdőjeleződött: zajongás fogadta ugyanis a bejelentést, miszerint a mozgalom célja nem a legelők újraelosztása, pedig ez a hír terjedt a városban s ez csődítette össze azt a tömeget, mely most csalódni kényszerült.66 Utóbb viszont Karcag mégis a csatlakozás mellett döntött, dr. Szentesi Tóth Kálmán polgármestert, Csőreg Károly és Csontos Imre városi képviselőket teljhatalmú megbízottaknak választották és elhatározták, hogy egy későbbi időpontban újabb gyűlést hívnak össze a „Jász-Kun kerületek váltságárának visszakövetelése tárgyában ”.67 Újabb tárgyalásra került sok olyan vitás pont, amelyet Hermán Ferenc is érintett a munkáiban és a hozzászólásokban új érvek bontakoztak ki. így például Babó Mihály országgyűlési képviselő indítványozta, hogy a kártalanítás közcélra történjék, hiszen így valósulhat meg csak a történelmi elégtétel, a magánszemélyeknél ez csak viszályt szülne, s mindehhez még hozzávehető, hogy ezzel a célkitűzéssel, nagyobb eséllyel érhetnének célt. Babó szerint azért sem érdemes magánjogi követeléssel élni, mert a redemptusok az általuk adott pénzért földet kaptak, nem lehet tehát jogos igényük a váltságösszeg megtérítésére. Gaál Kálmán, aki elmondása szerint már azóta foglalkozott a kérdéssel mióta Papp Mór nagykunsági képviselő belevette programjába a kérdés megoldását, az ügyet a jobbágyfelszabadításhoz hasonlította, és mivel ott az Államkincstár fizetett, most nekik is attól kell követelni. A hozzászólásra Hermán Ferenc is reagált, hozzászólásában domináltak a méltányosságot feszegető gondolatok. Szerinte a jászkunok számtalan esetben adták vérüket Magyarországért, így hát hálátlanság volt eladni őket. A tett hálátlan voltát 49
