Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSIKÓS GÁBOR: Redempciós mozgalom a korabeli jász sajtóban
érezték már akkor is, máskülönben nem rendelkeztek volna a kiváltásról. Hogy az idő most érett meg a redempciós összegek megtérítésére, arra az a magyarázat, hogy az ország eddig szegény volt, nem állott módjában ilyen követelést kielégíteni, de mostanra már anyagiakban megerősödött. Bizonyíték anyagi erejére, hogy a kötelező örökváltság összegeit is meg tudta téríteni. Az értekezlet másik hozadéka volt, hogy a nagykunok is elvetették a peres megoldást. Dr. Nagy István hivatkozott arra, hogy a jogi út egyszer már zsákutcába torkolt az 1870-es években, amikor a törvényhatóságok pert kezdeményeztek. Csontos Imre szerint pedig az ilyenfajta perek ellen amúgy is általános a bizalmatlanság, különösen Karcagon, hiszen a lakosságot már így is sok csalódás érte a legelőosztások miatt. Kitért arra is, hogy fontos volna szélesebb tömegek támogatását is megnyerni, ezt pedig népgyűlésekkel lehetne megoldani. Azok keretében felvilágosíthatok volnának az emberek.68 Jászberény és Vidéke XXXVI. évfolyam 27. szám - 1904. július 3. Jászberény és Vidéke XXXVI. évfolyam 27. szám - 1904. július 3. Jászberény és Vidéke XXXVI. évfolyam 40. szám - 1904. október 2. Jász Kürt II. évfolyam 32. szám - 1907. augusztus 11. SZENTESI TÓTH K. 1928. 28. p. A nagykun községek csatlakozása kiszélesítette a mozgalmat és egyúttal - ha csak szimbolikus szinten is - renoválta a korábbi Hármas Kerület egységét. A mozgalom fénykora (1904-1906) 1904 nyarára-őszére a redempciós mozgalom láthatóan megerősödött. Igazolja ezt a tényt, hogy már a karcagi gyűlésen is megjelent egy külső érdeklődő, dr. Zilah Benő járásbíró, akit a „szép és nagy jogi kérdés érdekel”.69 De érdeklődött az ügy iránt a bécsi kormánylap, a Die Zeit is, amely vezércikkben (Ein staalstrechtlicher Process) tárgyalta a mozgalmat, s amelyet államellenesnek ítélt. A cikk fő kérdése, hogy kit illet a pénz.70 Meglepő ez az irányultság, hiszen a mozgalom vezetői viszonylag hamar egyetértésre jutottak a kérdésben, de úgy látszik, a közvéleményt továbbra is ez a kérdés érdekelte leginkább. Nem zárható ki, hogy a korabeli jászkun lakosságot is erősen fűtötte a vágy a pénzbeli jóvátételre, s sóvárgásukat nem mulaszthatták a mozgalom vezetőinek kijelentései. Holott nyilvánvaló, hogy a redemptusok leszármazottjai már csak azon gyakorlati szempont miatt sem részesülhettek volna a váltságösszegből, mivel a leszármazási táblák magvaszakadásaikkal, terebélyes oldalágaikkal kikutathatatlan feladatot jelentettek volna.71 S még ha ki is kutatták volna, a feltevés jogilag akkor sem állta volna meg a helyét, hiszen a redempció által kapott jogok nem az egyes jászkun embereket illették, hanem a jászkunok összességét.72 50
