Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSIKÓS GÁBOR: Redempciós mozgalom a korabeli jász sajtóban
háromszoros méltánytalanságot tehát a nemzeti közbecsületnek ki kell egyenlítenie. E kiegyenlítésnek legigazságosabb módjául mi ugyan azt tekintenénk, ha a váltság összeg visszatéríttetnék, - azonban a volt jászkun kerületek községeinek hagyományos hazafiassága - országos érdekből ez utóbbit nem is kérelmezi, mert ha a 48-as nagy idők alkotmánya az állam minden polgárát a jogok és kötelezettségek terén egyenlősít ette, a nemes Distriktusok községei nem óhajtják kivonni magokat az alól, hogy a volt jobbágyok és úrbéres telkek megváltásához és kártalanításához hozzá ne járuljanak, - amint hogy a múltban is a veszély és a közszükség nyomása alatt mindenkor meghozták pénz és véráldozatukat a szeretett hazáért. ”61 HERMÁN Ferenc: A Jász-kun váltság-összeg megtérítése, 1905. 6. p. Uo. 26-29. p. HERMÁN Ferenc: Kiskunhalas. Az állam és a jász-kunok. Budapest, 1904. 103. p. HERMÁN F. 1905. 26-29. p. Munkáiban összegyűjtötte az ellenérveket, s azokat tételesen cáfolta is. Az egyik ilyen, hogy I. Lipót a török háborúk során fegyverrel szerezte meg a Jászkunságot. „ igen, de a magyar király koronázási esküjében nem arra esküszik, - hogy az ország visszafoglalt területeit elzálogosíthatja, eladhatja, hanem arra, hogy az összes ország lakosokat mentességeikben és szabadságaikban, valamint régi jó és helybehagyott szokásaikban meg fogjuk tartani... ” Az elévülés vádja ellen a következőképp védekezett: „a 32 éves magánjogi elévülés a jelen esetre nem alkalmazható. Kétségtelen ugyanis az, hogy a jászkunok elzálogosítása közjogi aktus volt, - mert az elzálogosítás az ország nyomasztó helyzete következtében, honvédelmi szempontból történt közcélokra előlegezett pénzösszegért (1715, 34. tcikk), már pedig közjogi elévülés nincs!” A 48-as törvények csak a jászkun privilégiumokat szüntették meg, de nem az 1715. 34. tcikket. Ellenvetés volt a kötelezettség megszűnés is. „Erre két kérdésünk van: első az, hogy hol van az a törvény, amely a jászkunok részéről történt fizetés következtében a kincstárnak az 1715. 34. t-cikkbe lefektetett fizetési kötelezettségeket megszüntette? Sehol!”62 A joglemondás eshetőségére a következőket válaszolta. „Lemondásról abban a felségfolyamodványban egy szó sincs. Márpedig általános jogelv az, hogy a törvényben biztosított jogról hallgatólag lemondani nem lehet, nem különösen a közjog területén, mert itt a jogok mindenkor még bizonyos közjogi kötelezettségeket is rejtenek magukban. ”63 Az utolsó érv pedig a méltányosság kérdésével foglalkozott. „Mondják azt is, hogy nem méltányos a jászkun községektől a váltságösszeg megtérítését most már követelni, mi erre azt kérdezzük, hogy hát méltányos-e egy egész országtól az, hogy a jászkunokon esett törvénytelenséget megengedte, eltűrte és jogos, törvényes, igazságos, méltányos igényeiket kielégíteni vonakodik?! ”64 48
