Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSIKÓS GÁBOR: Redempciós mozgalom a korabeli jász sajtóban
átalakításával valósítható meg, ehhez szükséges a saját hivatalnokok megyei pozíciókba juttatása. Európai tendenciára utalva kifejti, hogy a nagy közigazgatási egységeket hamarosan Magyarországon is felváltják a kisebb egységek. A cikk az oktatásügy kérdésével zárul: szót emelt az ifjúság nevelése mellett, mivel egyetemre alig, gimnáziumba is csak kevés számban jutnak jászok. Javasolja, hogy a száz holdas gazdák fiaikat alsóbb gazdasági iskolákba küldjék. Csak ilyen kulturális, gazdasági és közigazgatási átalakulás után válhat valóra a jelszó: „A Jászság nem volt, hanem leszT^ A párt első gyűlésére 1889 szeptemberében került sor Jászberényben. Jászárokszállás, Jászapáti, Jászladány, Jákóhalma és Pusztamonostor is képviseltette magát,45 s a megjelentek között sok olyan személyt találunk, akik másfél évtized múlva épp ilyen lelkesen vesznek majd részt a redempciós mozgalomban is, köztük magát a majdani szervezőt, Kele (akkor még Kiéger) Józsefet is. A gyűlésen Horváth József, a jászberényi közbirtokosság elnöke elnökölt, de jelen volt Sipos Orbán is. Pethes Antal, Fülöp Ferenc, Hild Viktor, Bathó János és Kiéger József felszólalása után kezdeményezték a hivatalos párttá alakulást is, melynek érdekében végrehajtó bizottságot alapítottak. Tagok lettek többek között Jászberényből Koncz Menyhért, id. Sárközy János, Koncsek István; Árokszállásról Pethes Antal, Dr. Móczár Lajos; Ladányból dr. Izsó Lajos.46 Jászság II. évfolyam 17. szám - 1889. április 20. Jászság II. évfolyam 37. szám - 1889. szeptember 14. Jászság II. évfolyam 38. szám - 1889. szeptember 21. Jászság II. évfolyam 40. szám - 1889. október 5. Jászság III. évfolyam 1. szám - 1890. január 4. Jászság III. évfolyam 2. szám - 1890. január 11. A párt kiteljesedését azonban a kezdetektől fogva konfliktusok nehezítették. A Jászság című lap jónak látta publikálni a „Kun testvéreinkhez” című békítő írást, mely szerint a nagykun eszmék nem ellenségei a jász eszméknek, s kívánatos a szövetség létrehozása.47 De meg kellett birkózni a külső nyomással is: a főispán 1890-ben a megyegyűlésen a dákorománok és a pánszlávok mellé sorolta a jászokat is azon az alapon, hogy mindegyik célja a magyar állam egységének megbontása.48 Később ugyan bocsánatot kért, és ígéretet tett a jászok törvényes kereteken belül való támogatására,49 ekkoriban azonban már nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobb problémát nem is a jászok és a megye vagy a jászok és a kunok közötti konfliktus jelenti, hanem a belső ellentétek. Jászladány még ebben az évben mozgalmat indított ugyanis arra, hogy a jászsági alsójárás székhelye legyen, amely feloldhatatlan konfliktusba keverte Jászapátival. Jászapátit azzal vádolták, hogy nehezen megközelíthető és hogy másfél 44
