Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? - Jászberény az átmenet éveiben (1944-1949) -
Összegzés - demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? A kutatás során arra a kérdésre szerettem volna választ kapni, hogy a jászberényi források, mint a mikrokontextus instrumentumai milyen kölcsönhatásban lesznek a köztörténeti narratívákkal. Ezzel kapcsolatban azt a célt tűztem ki magam elé, hogy rekonstruáljam egy szervezett kisebbség egy kis közösségen belüli hatalomátvételének metodológiáját és stációit. A dolgozat elején nagyvonalúan - korántsem a teljesség igényével - felvillantottam két értelmezési és narrációs lehetőséget az átmenet éveinek történészi konstrukciójára. Nem kívánok makrotörténeti következtetéseket levonni, megállapításaim és eredményeim Jászberényre vonatkoznak. De mint rész az egészben, úgy a jászberényi történet is egy újabb mozaikkal gazdagíthatja a magyar történetet.122 Elsőként a címben is feltett kérdésre kísérelek meg válaszolni. Erős kétségek férnek a későbbi baloldali pártok „demokratikus” elköteleződéséhez, hiszen Jászberényben például a helyi kommunisták 1944-ben egy pártot szerettek volna alapítani a ’19-es idők mintájára, csak a szovjet városparancsnok utasítására alakítottak két pártot: a harciasabb MKP-t, és a mérsékeltebb SZDP-t. A jászberényi MKP vezetője, a ’19-es kommunista Tóth-György István visszaemlékezése szerint ő maga agitálta Szarvas Ferencet, hogy alakítsa meg a Nemzeti Parasztpártot, hogy még inkább biztosítsák a kommunisták nemzeti bizottsági többségét. És a nemzeti bizottságok sem a társadalom demokratikus igényei nyomán jöttek létre, hanem a szovjet városparancsnok sürgetése révén. Mindez ellentmondani látszik a „demokratikus önszerveződés” mítoszának, hiszen korlátozottan lehet „demokratikus önszerveződésnek” nevezni valamit, amit a megszálló hatalom katonai képviselője erőltet, s amiben a társadalom kisebbségét képviselő személyek többséget szerezhetnek. Jászberényben nem létezett fragmentált, demokratikus baloldal: a baloldali politikát reprezentáló szereplők mind egy bolsevik típusú társadalom-átalakításon munkálkodtak, többségük tizenkilences kommunista volt. A pluralizmus látszatát úgy valósították meg, hogy a tizenkilences kör felosztotta magát a két megalakítandó munkáspárt között: s körükből kerültek ki az MKP és az SZDP alapítói és meghatározó funkcionáriusai, majd rávettek néhány szegényparasztot az NPP megalakítására. A következőkben a hatalom megszerzésének módszertanára reflektálok. Az NB nem népképviseleti alapon jött létre, nem reprezentálta a jászberényi társadalom valós preferenciáit, hanem a mandátumképzés manipulációjával a baloldali-Az ezredforduló óta számos olyan monográfia és tanulmány jelent meg, amely egy adott település társadalomtörténetével, elitjével foglalkozik a 20. század első felében, vagy éppen az 1940-es évek elitváltásait vizsgálja. Lásd pl. SZILÁGYI Zs. 2011.; TAKÁCS T. 2008.; RIGÓ R. 2014.; A közelmúltban a Rubicon folyóirat online felületén kibontakozó vita is érinti a helyi társadalmak és a represszív hatalom viszonyát. Lásd Ö. KOVÁCS J. 2015.; BARTA T. 2015.; GYARMATI Gy. 2015.; HORVÁTH G. K. 2015.; GULYÁS M. 2016. 187
